|


40. szám 2003. december

Nincs nagy gond velük
Interjú Horn Ágnessel, a hetedikesek évfolyam felelősével
– Nem sajnálja, hogy az előző évfolyam elment és megint
itt egy csapat, akikkel minden kezdődik elölről?
– Hát, tényleg nehéz a váltás. Hiszen hat év nagy idő, és az előző
társasággal nagyon jól összerázódtunk. De a nyitótáborunk ígéretesen sikerült,
és erre talán már lehet építkezni. Mégis nehéz megszokni az örökös zajt. Sőt,
ami még rémesebb, ezek a kicsik időnként bunyóznak is, amit az előző, felnőttnek
mondható évfolyam után már nem egyszerű megszoknom.
– Gondolt-e arra, hogy azokat a hibákat, amiket az
előző évfolyamnál elkövetett, azt itt megpróbálja elkerülni?
– Persze, ez normális, ha egy patrónus kap egy csibét vagy
egy évfolyamot, akkor megpróbál tanulni a múltból.
– Hallottam valami olyasmit, hogy hat év patrónusság
után kaphat egy év pihenőt a tanár. Ilyenkor nem lesz patrónus. Erre most nem
volt lehetőség?
– Lehetett volna, csak az a baj, hogy időről időre sok tanár hagyja el
egyszerre az AKG-t. Mondjuk mert szülnek, mert családot alapítanak, elköltöznek,
vagy másutt keresnek lehetőséget. Ez nem baj, csak így a patrónus-utánpótlás nem
megoldható. Bár szerencsére mindig vannak érkezők is jócskán. Ötünk között három
új van. Kepi már egy éve tanít, így neki könynyebb. De Juditnak és Janónak – bár
ők most jöttek – nem volt választásuk, egyből patrónusok lettek.
– És nem gondolja, hogy ez baj?
– Gondolom, de hát mit lehet tenni.
– Hogyan szerveződött össze a patrónusi gárda?
– Kepit már tavalyról is ismertük, de a Janót és a Juditot
nem.
– Ők hogyan kerültek a képbe?
– Először is tisztázzuk, miképpen épül fel egy patrónusi gárda. A pedagógiai
vezető, Horn tanár úr megbíz valakit a gárda összeszervezésével, ezúttal engem.
Le kellett tehát ülnöm a lehetséges jelöltekkel beszélgetni arról, akarnak-e
patrónusok lenni. Máig azt gondolom, hogy jól választottunk, és nagyon jó csapat
jött össze.
– Több jelöltből sikerült az öt patrónust kiválasztani?
– Eredetileg hatan voltunk, a hatodik Szilva, aki
tulajdonképpen a harmadik volt.
– Hogy lehetett a hatodik a harmadik?
– Kezdetben voltunk mi a Szalontai tanárnővel, és Szilva volt a harmadik
jelölt, akivel már januárban leültünk beszélni.
– És aztán mi történt?
– Lejött a nyitótáborba, és úgy alakult, hogy nagyon kevesen választották.
Még kevesebben voltak azok, akik első helyen. Ezek után Szilva úgy gondolta,
hogy olyan csibét nem szeretne, amelyikben nem egységesen szavaztak rá. Így
aztán átvállalta az évfolyam-felelősségi tisztség egy részét, így lettünk mind a
ketten évfolyamfelelősök.
– Nem gondolt arra, hogy ez az egyhetes nyitótábor kevés a
patrónusok megismerésére?
– De igen, ezt Szilva példája is mutatja, mert szerintem ő nagyon jó tanár,
és amellett nagyon jó patrónus lehetett volna. Most nincs más lehetőség. Ennyi
idő talán arra elég, hogy az ember eldöntse: ki az, akit biztosan nem akarna
választani.
– Ön, tanárnő az évfolyam-felelősi tisztség mellett már
tanítja is a hetedikeseket?
– Tanítom őket. TMT-re, és a tornaterem hiánya miatt hetente egyszer
negyvenöt percben tanítom őket együttéléstanra.
– Fogja-e a hetedikeseket tanítani epochálisan is?
– Epochálisan nem. Terveim szerint az együttéléstan tizedik
végéig lesz, addig mindenképpen találkozom velük. Aztán indul a Young Enterprise
és a GO. Aki pedig 11-12.-ben felveszi a közgazdaságtant, azt végig tanítani
fogom.
– Hogy bírja a tanárnő a heti egyszer negyvenöt perces
együttlétet a hetedikesekkel?
– Nincs nagyon gond velük, bár van néhány izgő-mozgó gyerek, de remélem a
tanulással nem lesz baj ezen az évfolyamon.
Juhász Tomi
|