40. szám 2003. december Nincs nagy gond velükInterjú Horn Ágnessel, a hetedikesek évfolyam felelősével– Nem sajnálja, hogy az előző évfolyam elment és megint itt egy csapat, akikkel minden kezdődik elölről? – Hát, tényleg nehéz a váltás. Hiszen hat év nagy idő, és az előző társasággal nagyon jól összerázódtunk. De a nyitótáborunk ígéretesen sikerült, és erre talán már lehet építkezni. Mégis nehéz megszokni az örökös zajt. Sőt, ami még rémesebb, ezek a kicsik időnként bunyóznak is, amit az előző, felnőttnek mondható évfolyam után már nem egyszerű megszoknom. – Gondolt-e arra, hogy azokat a hibákat, amiket az előző évfolyamnál elkövetett, azt itt megpróbálja elkerülni? – Persze, ez normális, ha egy patrónus kap egy csibét vagy egy évfolyamot, akkor megpróbál tanulni a múltból. – Hallottam valami olyasmit, hogy hat év patrónusság után kaphat egy év pihenőt a tanár. Ilyenkor nem lesz patrónus. Erre most nem volt lehetőség? – Lehetett volna, csak az a baj, hogy időről időre sok tanár hagyja el egyszerre az AKG-t. Mondjuk mert szülnek, mert családot alapítanak, elköltöznek, vagy másutt keresnek lehetőséget. Ez nem baj, csak így a patrónus-utánpótlás nem megoldható. Bár szerencsére mindig vannak érkezők is jócskán. Ötünk között három új van. Kepi már egy éve tanít, így neki könynyebb. De Juditnak és Janónak – bár ők most jöttek – nem volt választásuk, egyből patrónusok lettek. – És nem gondolja, hogy ez baj? – Gondolom, de hát mit lehet tenni. – Hogyan szerveződött össze a patrónusi gárda? – Kepit már tavalyról is ismertük, de a Janót és a Juditot nem. – Ők hogyan kerültek a képbe? – Először is tisztázzuk, miképpen épül fel egy patrónusi gárda. A pedagógiai vezető, Horn tanár úr megbíz valakit a gárda összeszervezésével, ezúttal engem. Le kellett tehát ülnöm a lehetséges jelöltekkel beszélgetni arról, akarnak-e patrónusok lenni. Máig azt gondolom, hogy jól választottunk, és nagyon jó csapat jött össze. – Több jelöltből sikerült az öt patrónust kiválasztani? – Eredetileg hatan voltunk, a hatodik Szilva, aki tulajdonképpen a harmadik volt. – Hogy lehetett a hatodik a harmadik? – Kezdetben voltunk mi a Szalontai tanárnővel, és Szilva volt a harmadik jelölt, akivel már januárban leültünk beszélni. – És aztán mi történt? – Lejött a nyitótáborba, és úgy alakult, hogy nagyon kevesen választották. Még kevesebben voltak azok, akik első helyen. Ezek után Szilva úgy gondolta, hogy olyan csibét nem szeretne, amelyikben nem egységesen szavaztak rá. Így aztán átvállalta az évfolyam-felelősségi tisztség egy részét, így lettünk mind a ketten évfolyamfelelősök. – Nem gondolt arra, hogy ez az egyhetes nyitótábor kevés a patrónusok megismerésére? – De igen, ezt Szilva példája is mutatja, mert szerintem ő nagyon jó tanár, és amellett nagyon jó patrónus lehetett volna. Most nincs más lehetőség. Ennyi idő talán arra elég, hogy az ember eldöntse: ki az, akit biztosan nem akarna választani. – Ön, tanárnő az évfolyam-felelősi tisztség mellett már tanítja is a hetedikeseket? – Tanítom őket. TMT-re, és a tornaterem hiánya miatt hetente egyszer negyvenöt percben tanítom őket együttéléstanra. – Fogja-e a hetedikeseket tanítani epochálisan is? – Epochálisan nem. Terveim szerint az együttéléstan tizedik végéig lesz, addig mindenképpen találkozom velük. Aztán indul a Young Enterprise és a GO. Aki pedig 11-12.-ben felveszi a közgazdaságtant, azt végig tanítani fogom. – Hogy bírja a tanárnő a heti egyszer negyvenöt perces együttlétet a hetedikesekkel? – Nincs nagyon gond velük, bár van néhány izgő-mozgó gyerek, de remélem a tanulással nem lesz baj ezen az évfolyamon. |