40. szám 2003. december "Itt a Mikulás, vegyen rugalmas porzsákot!"
Szerintem nem sokan gondoltak eddig bele, hogy ez a Mikulás-mizéria mi is
valójában... én megtettem, nem is volt annyira jó. De kezdjük egészen elöről.
Amikor megkaptam ezt a témát, akkor azt hittem, hogy ez csak egy jó humornak (?)
lesz elég, de NEM! Tehát az első dolog, amire talán jó a Mikulás, az az, hogy a
gyerekek évente egyszer kitisztítják a koszos cipőjüket és ennek a szülők nagyon
örülnek, majd (aki hisz a Mikulásban, az ugorjon egy sort) telerakják a
csizmácskát cukorral, csokival és sok minden mással (ami roncsolja a gyerekek
fogait). Egy másik jó oldala lehet még ennek a mikulásos dolognak, hogy a
gyerekek a kórházakban, gyerekotthonokban ne érezzék magukat annyira egyedül.
Vagy esetleg az óvodákban, bölcsődékben legyen néhány óra, amikor szép figurákat
lehet készíttetni a srácokkal, majd ezeket kiragasztani az ablakokra és
dicsekedni vele a nagyinak. A gyerekek (sokszor sírva, a szülő unszolására)
hajlandóak beleülni a Mikulás ölébe és elmondani, hogy jók voltak-e. A Mikulást
mindenki egy szelíd, kövér és persze piros ruhás, szakállas, öreg bácsinak
képzeli. Szerencsésebb esetben innen-onnan ez a figura mosolyog ránk, de van egy
másik eset is (sajnos ez a gyakoribb). Ez pedig a bevásárlóközpontok,
autószalonok, benzinkutak plakátjain rombolja a bennünk kialakult képet.
Időnként ismert személyek kacsintanak ránk (Mikulásnak beöltözve).
ui: Nincsen rózsa tövis nélkül, és nem a mennyiség és a minőség a lényeg, csak sok legyen és jó!
|