Szubjektív

Tartalom

40. szám 2003. december

"Itt a Mikulás, vegyen rugalmas porzsákot!"

– „...Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró...” – ki ne ismerné ezeknek a soroknak a teljes verzióját? És ki gondolt már bele, hogy a Mikulásnak mi egyáltalán a szerepe?

Szerintem nem sokan gondoltak eddig bele, hogy ez a Mikulás-mizéria mi is valójában... én megtettem, nem is volt annyira jó. De kezdjük egészen elöről. Amikor megkaptam ezt a témát, akkor azt hittem, hogy ez csak egy jó humornak (?) lesz elég, de NEM! Tehát az első dolog, amire talán jó a Mikulás, az az, hogy a gyerekek évente egyszer kitisztítják a koszos cipőjüket és ennek a szülők nagyon örülnek, majd (aki hisz a Mikulásban, az ugorjon egy sort) telerakják a csizmácskát cukorral, csokival és sok minden mással (ami roncsolja a gyerekek fogait). Egy másik jó oldala lehet még ennek a mikulásos dolognak, hogy a gyerekek a kórházakban, gyerekotthonokban ne érezzék magukat annyira egyedül. Vagy esetleg az óvodákban, bölcsődékben legyen néhány óra, amikor szép figurákat lehet készíttetni a srácokkal, majd ezeket kiragasztani az ablakokra és dicsekedni vele a nagyinak. A gyerekek (sokszor sírva, a szülő unszolására) hajlandóak beleülni a Mikulás ölébe és elmondani, hogy jók voltak-e. A Mikulást mindenki egy szelíd, kövér és persze piros ruhás, szakállas, öreg bácsinak képzeli. Szerencsésebb esetben innen-onnan ez a figura mosolyog ránk, de van egy másik eset is (sajnos ez a gyakoribb). Ez pedig a bevásárlóközpontok, autószalonok, benzinkutak plakátjain rombolja a bennünk kialakult képet. Időnként ismert személyek kacsintanak ránk (Mikulásnak beöltözve). Én ezt személy szerint szörnyűnek tartom, mert még ha tudom is, hogy a drága szülőm hordja fel nekem a virgácsot és a rágókat, akkor is tudok izgulni. És akkor mit hihet egy 4-5 éves kisgyerek, akinek a Mikulást nem az Esztergályos Cecília jelenti az ő kis TESCÓ-s reklámjával? Na! Vegyük például ezt a ragyogó kis hirdetést; erről a hirdetésről, azt hiszem, mindent elárul a cikk címe. Pont ez történik ott is. Keresztülrohan a képen Cecília Mikulás-sityakban, bohóckodik egy kicsit (valljuk be, ez igen gyengén megy neki), majd belevigyorog a kamerába és meggyőz minket arról, hogy nem is tudunk élni a TESCO GAZDASÁGOS, 5 színben kapható tampon nélkül. Igen, a Mikulás és a tampon egy hirdetésben. Furcsa, nem? Akkor itt van még néhány kép, amik, azt hiszem magukért beszélnek, de azért hozzáfűzök egy-egy mondatot. Itt van a Neked szánom! c. plakát, erről az a véleményem, hogy jó, tehát ha van benne egy minimális humor (akármilyen formában), akkor az jó. A másik (a cigis) az már határeset, mert ismét a gyerekek lelkébe tud egy ilyen reklám gázolni... tehát ne feledjétek, nem minden Mikulás, ami (aki) annak látszik, ne dőljetek be. Apropó, az AKG-ban lesz egy fergeteges party, jön a Mikulás, kisebb testvéreket érdemes benevezni egy kis gyónásra és ajándékozásra!

ui: Nincsen rózsa tövis nélkül, és nem a mennyiség és a minőség a lényeg, csak sok legyen és jó!

Nyárai Gerzson