40. szám 2003. december
Egy tömör történet egyszerűsített változata
Nem olyan régen, de az itteni viszonylatok szerint: egy emberi élethez mérten mégiscsak méretes ideje leledzik eme felemelő sztori, azaz átírás és tömörített tényfeltárás. Szóval fogom magam és megállítom nyelvem ily módi pattogását, és rátérek az akkor volt történésekre.
Egyszer egy emberszerű kezekkel ellátott, emberfejű lény, aki ember is volt, igen komoly, félelmetes, ijesztő, és egyben megmagyarázhatatlan, anyagi eredetű problémák boldogtalan tulajdonosa volt. Ezért hát arra volt erősen rákésztetgetve, hogy olyan emberformáktól szerezzen anyagi és egyben pénzügyi és egyébként mindennemű és mindenféle fizikai támogatást, akik mások anyagi biztonságát megingatva és az ő tulajdonuk eltulajdonításából és gonosz eszközökkel való kicsalásából szerezték pénzügyi problémáik megoldását, sőt pénzsokaságok bezsebelését. Akik anyagi gyarapodásukat látva, nagy kamatoskodással ugyan, de támogatták emberünk túlélési esélyeit.
„egy kínkeserves, bár kevésbé kényelmes Gergely-naptár-féle évvel arrébb”
Fickónk alul maradt a kamatokkal vívott harcban, és még mindig sok fémes eredetű érme és a trópusi esőerdők fáit leamortizálásra kényszerítő, hogy abból vizes fazúzalék kinyerethessen, és hogy abból papír pénz készíttethessen és ebből hiánya lehessen emberünknek és a hitel bezsebelőinek, tehát sok ilyesmi hiányzott a kamatemberek vastag tárcáiból, amikor egy rövidnek tűnő, mégis 24 órás, azaz igen hosszú napon, persze ez igen relatív fogalom, mivel ha ugye jó napja van az embernek, akkor rövid, ha viszont nem, akkor nem, megjelentek ezen gonosz, emberi eredetű szervek. Emberünk otthonául kijelölt, téglából, fából és egyéb természetes illetve műanyag anyagokból emelt lakóparkjába leledzték magukat, és a kamatjáradékot akadozva, erősen és bátran követelték. Tiszteletteljesen feltárták a problémát, és, hogy jobban megértse, alátámasztásul és megalapozásul egy hosszú csövet mutattak be ürgénknek, amely cső láthatatlanul sok kis porszemet tartalmazott, amely minden valószínűség szerint az előtte elhelyezett kis gömböt, melynek vége nyomásra vagy ütődésre másodperc töredéke alatt robbant szerte-szana, könnyűszerrel eltávolította a csövön keresztül, ha az illető úgy óhajtja, márpedig ebben az esetben gonosz csávónk akarata ez volt. El is küldte tehát a gömböt egyenest a Dönci ló patája irányába, ahol a gömb méretének megfelelő körön belül sejtleépítést hajtott végre. Az ellenszenves bolyok távoztak.
Erre agyában felgyülemlett indulattól fűtve, ujjait használva felemelt egy nagy távolságokban is jól hallható kagylót, majd a másik oldalon leledzeni készülő törvény- és embervédő egység fülébe juttatta az ő Döncikéjének patán lövését. Ezzel a lökéssel elindította védőegységünket, aki több emberszerető tömegbomlasztó gonosz bácsit elfogó csákónnal (szóalkotás) felfegyverezve, vékony edzettvas karikát pattintott, csatlakoztatott az ellenséges erők vékony, illetve vastag csuklójára.
Dönci bedöcögött a gyógyultak közé, és eme tömör történet boldog enddel fogja a végeket érinteni.
Vége az igen rövidnek tűnő, mégis meglehetősen hosszú sztorinak.