40. szám 2003. december

World Press 3.

Nem voltam elég gyors! Már ez a kiállítás is bezárt! Remélem, jövőre már nem a Néprajzi Múzeumban nézhetitek meg a World Press 4-et. Már az előző évek folyamán egyértelművé vált, az épület nem elég tágas óriási fotók bemutatására. Idén a helyzet rosszabbodott, mert sokkal több látogatója volt a kiállításnak. Így szabályos közelharcot (rögbit, labda nélkül) kellett vívni azért, hogy a képek kísérőszövegeit elolvashassuk. Optimistán azt hiszem, azért volt ilyen hosszú sor a pénztárnál és tömeg a teremben, mert az emberek egyre nyitottabbak a világ (elsősorban a harmadik világ) problémáira.

A képek kiszakítanak a hétköznapok történéseiből, egyéni problémáink kicsinek tűnnek egy-egy fotó láttán. Vallási, politikai küzdelmek áldozatai jelennek meg, ismeretlen országok ismeretlen belharcainak következményei.

Portré egy 12 éves lány megkínzott testéről, akit katonák hurcoltak el 10 évesen Sierra Leonéból – cselédnek.

Ázsia fejlődését egy másik képsorozat mutatta be: Shanghai, Szingapúr, városi fotók, melyeken az emberek mintha egy számítógépes játék szereplői lennének. A városban cikázó autók, a 100 emelet magas irodaházak és a mesterséges fények mind-mind egy tőlünk egészen távoli világot mutatnak be.

Így fejlődik a világ?

Viszont néhány kép láttán feltettem magamnak a kérdést: vajon ez hogy került ide? Ilyen volt Leonardo DiCaprio portréja. Kísérőszövegként meg ez állt: Leonardo DiCaprio az utóbbi pár hónapban sokat dolgozott. Egymás után forgatta a Catch me if you can, majd a Gangs of New York című filmeket. Szokványos kép, szokványos szöveggel. Mit keres ez itt? Bár az tény: a kontraszt így még nagyobb volt.

Végül az orvostudomány fejlődését bizonyító csodálatos képről. Ezen egy 6. hónapra született kisbabát örökítettek meg, akinek a fején még lélegeztető maszk van, de az orvos kinyújtott ujja után nyúl. Az újszülött egész keze akkora, mint az orvos mutatóujjának felső ujjperce.

Sokszínű ez a kiállítás. Amikor kiérsz a szabadba és értékeled a látottakat, nem vagy túl derűs, talán inkább a félelmeid nőnek...

Balla Júlia

World Press Photo, Néprajzi Múzeum
2003. október 17 – 2003. november 16.
A képen Eric Grigorian 2002-es díjnyertes képe (Az iráni földrengés után)