41. szám 2004. március

Szabó Magda: Az ajtó

Ez az életrajzi ihletésű mű 2003 nyarán jelent meg Franciaországban, bár Magyarországon 1987-ben adták ki először. Regényéért egy neves francia díjat, a Femina-díjat kapta az írónő.

A 86 éves írónővel művének „újrafeldolgozása” kapcsán apám is készített interjút. Természetesen én is szívesen mentem vele Szabó Magdához, akinek már sok könyvét olvastam, de ezt a regényt még pont nem. Így a látogatás során még nem értettem, miről folyik pontosan a beszélgetés. Az írónő óriási szeretettel és szomorúsággal mesélt a könyv főszereplőjéről, Emerencről. Meg is mutatta nekünk a közelben lévő házát. Én még nem értettem, miért gondol rá vissza ilyen fájdalommal és boldogsággal. Azt sejtettem, tudtam, hogy Emerenc meghalt, de hogy hogyan és mikor, arról fogalmam sem volt. Az interjú készítése alatt éreztem, hogy nagyon erős kötődés lehetett az írónő és Emerenc, a bejárónő között. Később, a könyv olvasása során sok minden világossá vált. A két különböző világ és értékrend találkozása, öszszeütközései és a kölcsönös szeretet. Az ateista Emerenc egész nap fizikai munkát végez. Hajnaltól estig mos, főz, takarít, majd bezárkózik lakásába, aminek az ajtaját mindenki zárva találja. Viszont ő az, aki az utca összes lakójának az őrangyala: ha szükséges, gondoskodik mindenkiről, de ő maga senkitől sem vár segítséget. Szabó Magda egyedi szerkesztési módszere révén sok mindent előre sejtünk a tragikus befejezésből. Az olvasó együtt gondolkodik az írónővel, hogy vajon mit kellett volna másképp csinálnia.

Milyen nehéz lehet egy ilyen ajtót kinyitni? Az ajtó tehát szimbolikus: az önfeláldozó szeretetet és a bizalmat jelképezi.

Utólag nagyon sajnálom, hogy a látogatáskor nem köszönhettem meg Szabó Magdának ezt az őszinte könyvet.

Balla Júlia

Szabó Magda: Az ajtó
Európa Könyvkiadó, 264 oldal, 1800,- ft.