41. szám 2004. március
8.-os témahét, azaz az elemi együttélés szabályai
Elsőre lehet, hogy nagyon szörnyen hangzik ez a cím. Azonban a cikk végére ki fog derülni (remélem), hogy nagyon hasznos volt ez a témahét a nyolcadikosok számára. A hét alatt a saját hibáinkkal foglalkoztunk. Elemeztük őket, és természetesen a hét végére megoldásokat is találtunk rájuk. Sok munkát jelentett ez a 4 nap mind az évfolyam, mind a patrónusok részéről.
A hét első napján, hétfőn nem az AKG-ba vezetett az út a nyolcadikosok számára. Lakóhely szerinti csoportokba osztva, különböző iskolákat látogattunk meg. Figyeltük, hogy a nem AKG-s tanulók hogyan tanulnak, milyen egy napjuk. Őszintén szólva fárasztóbb volt nekem, mint egy nap az AKG-ban. Azt is el kell mondanom, hogy furcsa volt egy olyan iskolában lenni, ahol 45 percesek az órák, nincs epochális rendszer, van csengő, és a tanárok meg a diákok között nagyon komoly a hierarchia. Ami persze nem baj, csak elszoktam tőle. A nap végére nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk. Másnap, kedden, a különböző csapatok, amelyek különböző iskolákat látogattak meg, ezt a sok tapasztalatot megosztották egymással, de már az AKG-ban. Ez a nap a szembesítés napja volt, mindenkinek meghallgattuk a véleményét. Ezután következett a fekete leves. Megnéztünk egy olyan videót, amin minket vettek fel. Egy héten át minden nap reggeltől délutánig figyeltek. Összeállítottak a tömérdek anyagból 1 napnak megfelelőt. Az igazat megvallva nagyon sokkoló volt. Persze ennek megvan a magyarázata. Horn tanár úr részletesen elmondta, hogy az AKG miért olyan, amilyen, miben más, mint egy hagyományos iskola. A nap végén átgondoltuk, mit lenne érdemes átvenni más iskolákból, és mi az, amiben jobban szeretjük a mi sulinkat.
Szerda következett, az útkeresés napja. Problémák felsorolása és javaslatok tétele egyre bővülő csoportokban. A végén kupac szintű megbeszélés folyt a legfontosabb problémákról. Ezután következett egy nagyon érdekes csibe mindenki számára. Létre kellett hozni egy csibeállatot, amin a különböző szerveknek különböző a jelentésük. El kellett döntenünk mindenkiről, hogy kire melyik szerv illik a legjobban. Nagyon nehéz volt dönteni. Ilyenkor derül ki leginkább az, hogy ki mennyire ismeri a másikat.
Csütörtök, az utolsó nap. Kora reggel az azonos szervek öszszeültek, és átbeszélték ismét a problémákat. Az eredmény itt is egy közös lista lett, ami ismét a hibáinkat tartalmazta. Miután ez kész volt, megoldási javaslatokat tettek a csoportok. Ezekbe a patrónusok is beleszóltak, és így, közösen, egy gondolatbeli megoldási listát készítettünk. Mi nagyon jól tudjuk, hogy min kéne változtatni, meg hogy lenne igazán jó, csak mégse tesszük. Remélem, hamar eltűnik onnan az a csak! Ezek után egy kérdőívet kellett kitölteni. A kérdések zöme az együttdolgozáson alapult. Ki kivel dolgozna együtt, ki kire hallgat, ki kire számíthat... Amikor már mindezekkel készen voltunk, új feladat várt ránk. Reklámkampányt kellett készítenünk, aminek a témája nem volt más, mint egy probléma. Fantasztikusan sikerültek! Mindenkinek nagyon szellemes megoldásai voltak.
Hát ez volt a mi témahetünk. Hosszúak voltak a napok, sokat kellet koncentrálni, meg a saját hibáinkkal foglalkozni. Lássuk be: senki sem szereti, ha folyton azzal nyaggatják, hogy mi a baj vele, meg mi mindent kellene formálnia. De néha fontosak ezek a szembesítések, hiszen e nélkül nem tudjuk őket kijavítani. Én úgy érzem, hogy ez után az egy hét után igenis kezdünk javulni, a változás útjára lépni. Egy gondolattal tudom lezárni: Csak így tovább!
Iskolalátogatás