41. szám 2004. március
Igazából szerelem
Ha jobban belegondolunk, a világban szeretet és szép dolgok
vesznek körül minket. Képzeljük el, hogy a repülőtéren állunk, és érkezik a
szerettünk gépe. Rajtunk kívül még rengeteg ember várja ugyanezt, és kémleli azt
a bűvös ajtót, amelyen kilép az ember, akit szeret. Egy a lényeg (mindig
ugyanaz): a szeretet...
A film is valami hasonlót próbál közölni a nézővel. Talán tudatni akarja, hogy milyen fontos érzés. Igaz, lehet, hogy sokszor felforgatja akár az egész életünket is. De ugyanakkor nem bírsz ennek a furcsa érzésnek ellenállni. Mindemellett félsz is néha. Félsz, hogy akkor mi lesz, ha elveszíted. Vagy talán attól, hogy soha meg nem kapod. Gondoljunk csak abba bele, hogy mi mindent meg nem tennénk érte. Érte, azért az emberért, akit imádunk, szeretünk. Bármire képesek lennénk. De itt motoszkálhat egy kérdés a szívünkben. Vajon megéri?
A film a szeretet különböző formáival ismertet meg minket. Szerepel benne
házasság, reménytelen szerelem, boldogság. Bemutatja, hogy milyen ügyetlenek
vagyunk. Vakok, nem látunk a szerelemtől. Hülyeségeket teszünk. Nem tudjuk, hogy
szóljunk ahhoz az emberhez, akiért mindenre képesek lennénk.
Ugyanakkor bemutatkozik a filmben a szeretet másik oldala... a félelem beigazolódása. A szenvedés. A fájdalom. A sírás. A tehetetlenség. A csalódás. Csalódás abban az emberben, akit mindennél jobban szerettél. Egészen idáig. Vagy talán még most is szereted. Képtelen vagy belátni, hogy kész, vége. Ennyi volt. Már soha nem lesz olyan, mint régen. Ekkor csak egy dolgot tehetsz. Felejtesz. Minél gyorsabban, annál könynyebb lesz utána.
Nem véletlenül idéztem a repülőteret a cikkben. A filmben is helyet kapott a bűvös ajtó és hasonlók.
A színészek nagyon jók, na meg a film is csak annyira giccses, amennyit még kibírunk...
Igazából szerelem (Love Actually, angol, 2003, 129”)
Rendezte: Richard Curtis
Főszereplők: Alan Rickman, Colin Firth, Liam Neeson, Hugh Grant