41. szám 2004. március
A gonosz Harry Potter
Ugye elkezdődött ez a Harry Potter mánia (én személy szerint egy
nagy rajongó vagyok), és eleinte mindenki nagyon szerette, mert ez milyen jó és
fantáziadús. Szerintem ez így volt rendjén, mert ezek a megállapítások jók és
helytállóak, de aztán, mint mindig minden jónál, jöttek az ellenző alterek
(azokra gondolok, akik mindig mindent máshogy csinálnak: amit mindenki szeret,
azt nem szeretik, szóval a nagy kivételek) és kezdték nyilvánosan utálni a Harry
Pottert.
Így aztán a gyerekszellemek, supermanek világából való hős megmentő, a gyerekfantázia újraindítója, a zseniális sztori,...stb véleményekkel szemben megjelentek az újfajta vélemények. Többek között becsatlakozott az egyház is, és ilyen vélemények születtek: Harry Potter a „sátáni mintaállítás eszköze”, vagy a „lélekmételyező Antikrisztus”. Egy másik vélemény: „A Harry homlokán éktelenkedő S (vagy villám alakú) sebhely bizony a sátánizmus alapjele, s a pozitív karakterrel úgymond tolerálhatóvá teszik ezt a démoni jelet”. De visszatérhetünk a középkorhoz, a salemi boszorkányüldözésekhez is, mert azt is mondják, hogy: „A könyv és a film népszerűsíti a mágia és a boszorkányság minden fajtáját”. Ejnye-bejnye srácok, nehogy szeressétek ezt a butaságot, ami azt mutatja, hogy a világ nem csak fekete meg fehér, és amiről eddig a mesék csúnyákat mondtak, az nem lehet jó, és a jó tündér helyébe nem jöhet a varázslatot jó célokra használó varázsló, avagy boszorkány. Nem azért, de mintha ez a szemérmetlen gusztustalanság nem mondaná azt, hogy a boszorkányok között nincs gonosz, és hogy a fekete mágia űzői a sötét mágusok nem rosszak.
És ott vannak a mérsékelten gonosz figurák is (Perselus Piton), akik megmutatják, tényleg nem csak fekete meg fehér a világ. Na de térjünk vissza Harry Potterhez, aki „alanya és tárgya is az önmegvalósításnak, és éppen ezért olyan nagyon bűnös”. Na ne, komolyan senki nem hallotta ennél az „Isten megsegít, te csak lógasd a lábad” dumánál azt a sokkal szimpatikusabb történetet, mikor Odüsszeusz egy kis deszkán hánykódik a tengeren, megjelenik Athéné, és Odüsszeusz megkéri, hogy segítsen neki, erre Athéné azt mondja, segítek neked, de neked is segítened kell magadon...? Nem jobb hozzáállás ez? Nem azt mondom, hogy higgyünk újra az ókori görög istenekben, de szerintem ha valaki tud segíteni magán valami kis égi beavatkozás nélkül, az tegye meg, nem? Szóval, ha ez a Harry Potter könyvek főbűne, akkor gyorsan szerezzenek be valami használhatóbb vádat!
Az információk forrása: Izsák Norbert: Misztika kontra
mágia
(HVG, 2002. január 12.)