41. szám 2004. március
Swimming pool
Hallottam már pár véleményt az AKG-ban erről a filmről, amelyek
mind pozitívak voltak. Én ezekkel nem, vagy csak részben értek egyet, ezért is
szerencse többek között, hogy az újság címe Szubjektív.
Kicsit úgy érzem, hogy mostanában, talán az AKG-s Filmszemle hatására, divat lett a „művész” jelzővel ellátott filmek ajnározása az iskolában. Ezt alapvetően nem tartom rossznak, mert sok esetben valóban több érték van ezekben az alkotásokban, érdemesebb ezekre beülni, mint a legtöbb „pláza filmre”. Viszont ezek között is nyilván vannak jobbak és rosszabbak is.
Én általában nem értem meg azonnal a filmeket, ezért szerencsés, ha van velem valaki, akivel később tudok beszélgetni. Szeretem a kibogozós filmeket, egy idő után felvillan a fény az alagút végén, vannak még kreatív forgatókönyvírók, mégsem vagyok tökhülye. Vajon ki halott és ki él, mi a valóság és mi a képzelet, ki a gyilkos, ki az elmebeteg stb., ez érdekes tud lenni, de csak egy darabig. Őszintén szólva én a magam részéről fáradtan jöttem ki a Swimming poolról.
Sarah Morton írónőt Angliából egy francia faluba küldi a kiadója
kikapcsolódni, nyugodt körülmények közé, írogatni. Sarah éldegél is nyugodtan,
pihenget, mikor egyszercsak megjelenik Julie, főnöke lánya. A nap nagy részét a
medence mellett, általában félmeztelenül töltő lány esténként különböző
férfiakat hord fel a házba, ezzel jelentősen növelve a zajszintet és rontva
Sarah munkájának minőségét. Egy darabig nagyon nincsenek jóban, aztán az írónő
elkezd érdeklődni a lány iránt, mindenféle értelemben, kutat a szobájában,
ihletet merít a naplójából, félig elszereti a pasiját, aki aztán meghal, akkor
jóban vannak, megjelenik egy törpe öregaszszony, Julie anyja igazából halott, a
lány rohamot kap, ki kinek a lánya, anyja stb., mindenki hazamegy, a könyv
siker, de Julie nem ismeri meg Sarah-t, aki viszont (legalábbis az arcán ez
látható) megérti az élet és egyben a világ működését. De persze az is lehet,
hogy az egész nem így van, mert Julie nincs ott, vagy csak egy kicsit van ott,
vagy csak a bugyija van ott, vagy Sarah igazából Julie, vagy az anyja, esetleg
ez az egész egy nagy metafora, az úszómedence valójában maga az élet, a halott
pasi pedig az őrületet szimbolizálja vagy a barátságot, vagy azt, hogy ha egy
szőke csaj le akar veled feküdni, akkor ne ellenkezz, mert még a végén fejbe vág
egy kővel, vagy tényleg nem tudom.
Lehet, hogy eleve rossz állapotban voltam a film megnézése előtt (esett az eső), de az biztos, hogy nem ébresztett bennem különösebb vágyat az értelemkeresés iránt. Nyilván nem volt katasztrófa szerintem sem, például tetszett a zenéje, a vágás is nagyon jó volt, a színészek pedig egészen kiválóak, viszont az a véleményem, hogy nem kell csak azért megnézni, mert a Duna Plazában nem vetítik. A művész mozikban is vannak jobb filmek.
Swimming Pool (francia-angol, 2003, 103 perc)
Rendezte: François Ozon
Szereplők: Charlotte Rampling, Ludivine Sagnier, Charles Dance