41. szám 2004. március Való Világ 3
Nehéz lehetett felülmúlni a Való Világ 2 és a Big Brother 2 érdektelenségét, túljátszottságát és a nézettség rohamos csökkenését, de a Való Világ 3-nak sikerült (csak az a szerencséjük, hogy nem indítottak BB3-at...). A beköltözött emberek mind „plázagörlök”, vagy nem túl férfias pasik. Akárki mond akármilyen szöveget, az biztos, hogy néhányszor belepislog a kamerába, mindent a közönségnek csinálnak, nincs egy őszinte mondatuk, tettük sem (veszekedni vagy szerelmet vallani például kizárólag a rejtett kamerás ablakok előtt szoktak...). Az eddigi legdurvább ilyen eset az volt, amikor a lakók azt a feladatot kapták, hogy vallják be egymásnak azt a bűnüket, amit a legsúlyosabbnak tartanak. Mindenki ilyeneket mondott, hogy „nem viszonzom azt a szeretetet, amit a szüleimtől kaptam”, estébé, estébé, nagy bőgés meg minden, és akkor következett a Pandora nevezetű csaj, aki kiállt, elmondott valami sztorit egy lányról, akit szívattak fiatalabb korukban a barátnőjével, és az a lány később anorexiás lett, és tavaly meghalt. És Pandora ekkor elkezdett sírni, és elmesélte, hogy (szó szerint idézem!): „csak ott álltunk ketten a barátnőmmel a sírjánál...” – hatásszünet – „és fogtuk egymás kezét... és csak sírtunk... és azt kívántuk, hogy bárcsak megbocsátana, de tudtuk, hogy már nem lehet...” Tisztára olyan volt, mintha betanult volna egy brazil szappanopera-részletet, és úgy is adta elő!
Ha valakinek netalántán felkeltettem az érdeklődését e rendkívül izgalmas és kihagyhatatlan műsor iránt, bátran üljön le és nézzen meg egyet, de készítsen oda kispárnát és takarót is, mert fél perc Való Világ 3 hatására az ember mélyebben alszik, mintha bevett volna egy doboz altatót. |