43. szám 2004. november
Edvin Marton koncert
Amikor komolyzenei koncertről beszélünk, biztos nem olyan eseményre gondolunk,
mint amilyen az október 17-i Edvin Marton jótékonysági koncert volt. A helyszín
a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium tornaterme, a cél minél több pénz
összegyűjtése az ukrajnai magyar gyerekek egyik iskolájának felújítására. Ez
azért is fontos a történetben, mert maga Edvin Marton is a magyar határon túl,
Kárpátalján született. A zene természetesen komolyzene, de nem ám a megszokott
hangzásban, hanem a mai kor zenei elvárásainak megfelelően átkomponálva,
kiegészítve. A főszereplő hangszer pedig egy világhírű Stradivari hegedű, Edvin
Marton kezében. Az eddig leírtak még nem is lennének annyira különlegesek, de
itt jön az a dolog, amiről még nem esett szó: ez pedig a hangulat. Egyszerűen az
embert teljesen magával ragadta az a hihetetlen hozzáértés, amivel Edvin
játszott a több száz éves hangszeren, mögötte négy nő bokáig érő fehér
selyemruhában kísérte zongorán, két hegedűn és csellón az isteni fődallamot.
Mindezekhez hozzáadódnak az előadóművész kedves történetei, gyermekkori emlékei,
amelyekkel a számok között szórakoztatta a közönséget. Az utolsó darab és a
ráadás eljátszása közben lejtett csípőtánc, meg az, hogy Edvin kijött a lelkes
hallgatóság közé játszani, majd kiválasztott két lányt, akik a színpad előtt
vele együtt táncolták végig a ráadást, rátette a koncertre a koronát. A
nagyérdemű állva tapsolta meg a művészt. Az pedig szerintem még feltétlenül
említésre méltó, hogy Edvin Marton nem győzött hálálkodni a hatalmas tapsért,
amit kapott, folyamatosan dicsérte közönségét, és a koncert után még arra is
volt energiája, hogy autogramot osszon az embereknek, körülbelül egy órán
keresztül.