43. szám 2004. november
Kilencedikes termtud. témahét
Ne lepődjetek meg (kilencedikesek), ha kihagyok valamit; sajnos, így két hónap távlatából elég hiányosak az emlékeim. De azért megpróbálok minden fontosról beszámolni, ami a kilencedik évfolyam idei nyitótáborában történt.
Augusztus vége felé utaztunk el Szilvásváradra, és ahogy megláttuk a Hunguest
Hotels emblémát, már kezdtünk reménykedni, hátha a termtud. tanárok agyára ment
a nyár, és véletlenül egy kevésbé lerobbant helyre szállásoltak el minket. Még
akkor is örültünk, amikor a busz befordult a kastélyszálló udvarára, és
észrevettük a szép nagy épületet, de ahogy leszálltunk, szembesülnünk kellett a
rideg valósággal: mi a szálloda mellett, a kis dzsuvás házikókban fogunk lakni…
Mindegy, beletörődtünk a megváltoztathatatlanba – különben is, már megszoktuk.
A házak amúgy nem is voltak annyira rosszak – legalábbis ezt hittük egészen estig, amikor is rádöbbentünk, hogy bár radiátor és rohadt hideg is van, fűtés az nincs. A másik érdekes dolog a „fürdőszoba” volt, ami – mint a fiúk rögtön meg is állapították – praktikus, kompakt 3 az 1-ben helyiség volt (azaz mosdó, zuhanyzó és WC…), egy kis kicsempézett luk, amiben egy mosdókagyló állt, és a csaphoz volt ügyesen hozzászerelve a zuhanyrózsa és a csöve… A legbámulatosabbnak viszont azt találtuk, hogy a fürdő szintje pont magasabb volt a szobáénál, hogy ha akarjuk se tudjuk bent tartani a vizet, ami ennélfogva hömpölygött mindenfelé…
Na jó, ennyit a szállás kritizálásáról, végre áttérek a programra. Idén nálunk is elindult a „pontrendszer” (azoknak, akik nem tudják, mi ez: minden elvégzett feladatért pontokat kapunk teljesítményarányosan, és ezekből áll össze a jegy). Tök jó az egész, csak (mint utólag rájöttem) érdemes például reggeli tornákra és ilyesmikre elvonszolni magunkat, és akkor talán összejön az ötös. Sajnos ez ott (jóval éjfél utáni lefekvés és hét órai kelés mellett) nem ilyen egyszerű… Ráadásul én a csoportommal például már az első nap délutánján elástam magam, miután eltévedtünk, és nem találtuk meg az elég sok pontot érő tanösvényt. Ezek után mindig a leghosszabb túrákra mentünk és éjszakáig fennmaradtunk, de így is alig sikerült összehozni egy elég jó eredményt. (Nekem speciel 1 db reggeli tornán múlt volna az ötösöm. C’est la vie…)
Egyébként szerintem mindenki élvezte a tábort (na jó, kivétel, aki belázasodott,
rosszul lett, szétfagyott, vagy hasonló), jók voltak a programok, a kaja
kivételesen tényleg finom volt, és az ózdi gyár esetéről szóló film – annak
ellenére, hogy hulla fáradtan néztük éjszaka – szerintem mindenkit
elgondolkodtatott.
Mesélhetnék még sztorikat a táborból, például az éjjeli kajakészítésről, aminek eredményét Marsi és Janó tanár urak hősiesen megkóstolták, vagy az Istállós-kő megmászásáról, vagy a kincskereső játékról, vagy a hosszú túráról, ahol többször is eltévedtünk, amiben közrejátszott az is, hogy nekünk kellett vezetőt választanunk, vagy a focimecscsekről, és még másról is, de szerintem ennyi bőven elég, mert akinek volt szerencséje ott lenni, az már úgyis tudja, akinek meg nem, az meg úgysem tudja meg ennyiből, hogy milyen volt a 9. évfolyam termtud. témahete majdnem hotelben.