43. szám 2004. november
Szösz-Mösz terepgyakorlat
Augusztus 24-én kora reggel a 9. évfolyam elindult a Déliből Szilvásvárad
irányába. A vonaton zötykölődve mindenki beszámolt barátainak a nyári
élményeikről, kalandokról, így gyorsan eltelt az út Egerbe. Egerben buszra
szálltunk, és egy órán belül megérkeztünk a szálláshelyre. Nagyon megörültünk,
amikor a szemünk elé egy hatalmas kastély tárult, csodálkoztunk, hogy ilyen
szuper körülmények között fogunk lakni. Majd balra mutattak, hogy arra találjuk
a házainkat. Az igazság az, hogy papírházakban laktunk, ahol a két emeletes ágy
mellett már alig fért be egy aprócska asztal, pár szék és egy rothadófélben lévő
szekrény. A házacskákhoz „zuhanyzó” is tartozott, amely egy 1 négyzetméteres kis
fülke volt, ráadásul a fürdő és a szoba között nem volt küszöb, tehát
zuhanyzáskor ügyesen technikázni kellett, hogy a víz ne folyjon át a szobába. De
a lakhelyünk minősége legalább arra késztetett minket, hogy a szabadidőnket a
természetben töltsük (vagy a kastélyban, ahová gyakran jártunk át olimpiát
nézni).
A fő feladatunk a témahét során az volt, hogy minél több pontot szerezzünk. Minden programért más-más pont járt, és mindenki magának választhatott egyet délelőttre, és egyet délutánra, vagy akár dönthetett úgy is, hogy nem választ semmit. A foglalkozások igen sokrétűek voltak; lehetett filmet nézni, tanösvényen feladatokat megoldani, Szilvásváradot vagy Egert felfedezni, a közeli patak élővilágát vizsgálni, növényt meghatározni, makettet készíteni a Bükk domborzatáról, weboldalt készíteni, falukutatást végezni, vagy túrázni, esetleg vacsorát készíteni. Részünk volt egy nagy túrában, itt is lehetett választani, hogy kicsire, közepesre vagy nagyra vállalkozunk. A közepeset mindenki végigcsinálta, és sokan voltak, akik a nagyra is beneveztek. Egy ideg kisvasúttal mentünk, onnan jó meredeken fel egy barlanghoz, majd onnan még sok-sok kilométeren át fel egészen Istállós-kőig.
Pénteken a 10. évfolyam is megérkezett. Aznap egy futballbajnokság is volt a 9., 10. és 12. évfolyam közt. Óriási esések közepette harcoltunk, és a csapatunk második lett. Akik fociztak, nyakig sárosan jöttek le a pályáról.
Utolsó este egy vetélkedőt tartottunk, ahol csapatokban kellett felelni a
furfangos, vicces kérdésekre. Ezután egy vacsora utáni evés következett, ahol
azt ehettük, amit azok alkottak, akik délután ezt a programot választották. Elég
„érdekes” színű, szagú, állagú, ízű dolgok születtek, de azért minden elfogyott
(főleg a szalámis kenyér).
A hét közben a táborszervező csapatok is kezdtek összeállni, szóval elég nagy viták, sértődések, harcok mentek.
Az utolsó nap délelőttjén háromfős csapatokban mindenkinek be kellett számolni a héten elsajátított tudományáról Marsi tanár úrnak és Janónak.
Összességében nagyon jó volt ez a tábor, hiszen mindenki maga dönthetett, hogy miben szeretne részt venni, és még valamennyi szabadidőnk is volt. Ami még említésre méltó, hogy az étkek meglepően finomak voltak.
A hazautazás is ugyanúgy elrepült, mint az odafelé út, és amikor a vonatunk beérkezett a pályaudvarra, már mindenkit várt a családja: húgok, bátyák, anyuk, apuk, nagyik, kutyusok.