43. szám 2004. november
Bárka Színház: A legyek ura
Nem tudom, hogy az emberek mostanában mennyire szoktak színházba járni, de én
kissé szégyenkezve vallom be, hogy ha azt mondom, hogy félévente
kétszer-háromszor, akkor talán még túlzok is egy csöppet. De ami a legrosszabb,
hogy amikor végre elhatározom magam a művelődés e formájára, akkor sincs olyan
szerencsém, hogy mindig jó darabot lássak. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a
színdarabot, akik hasonlóképpen rossz érzékkel rendelkeznek a megnézendő
előadások fellelésében, mint én, mert ez biztos nem fogja elvenni a kedvüket a
színházba járástól. Számomra azért is különleges ez a darab, mert felleltem
benne az általam olyannyira kedvelt Dogma-filmek színházi párját. Hiszen vegyük
sorra az ilyen filmek főbb jellemvonásait. Először is ne legyenek benne híres
színészek. Ennek a pontnak könnyen eleget tesz a darab, mert a szereplők szinte
mind gyerekek, tehát egyelőre nincs hírnevük, viszont hihetetlen beleéléssel
alakítják karakterüket. Másodszor a díszletek és a jelmezek lehetőleg legyenek
egyszerűek. Az előadásban az egyetlen helyszín a lakatlan sziget volt, és a
díszletet egy nagy kötélháló, plafonról lelógó kötélhágcsók és kifeszített sárga
vásznak alkották. A kellékek egy-két puffon kívül csak az elejtett malac és a
vadászásra szolgáló dárdák voltak. A jelmezek sem voltak díszesek, a darab nagy
részében csak szakadt ruhák voltak a színészeken. A harmadik kikötése a
Dogma-filmeknek az, hogy kézi kamerával vegyék fel. Ez a szabály már nehezebben
vetíthető át egy színdarabra, de nekem, azt hiszem, sikerült megtalálni a
színházi megfelelőjét. Mégpedig, hogy a színpad és a nézőtér szinte egymásba
folyik; vagyis a színpadnak nincs külön emelvénye, egy szinten van az első
sorban ülőkkel, ezenkívül a színjáték alatt a színészek többször játszottak a
sorok között direkt nekik ott lévő lépcsőzetes emelvényen és a nézők mögötti
erkélyen. Ami még érdekes, hogy a rendezőnek ötletesen sikerült megjeleníteni a
főszereplők egyes gondolatait, félelmeit. Végezetül csak annyit, hogy nekem régi
vágyam teljesült, amikor azt vettem észre, hogy az előadás után a színészek egy
időben távoztak a nézőkkel, sőt, még a rendezővel is lehetett találkozni. Ez
alkalommal nagyon megérte színházba menni!
William Golding: A legyek ura
Rendezte: Vidovszky György
Szereplők: Szatory Dávid, Dér Zsolt, Egri Bálint, Mesés Gáspár