43. szám 2004. november
Túlélőjáték, ami nem játék
A legyek ura a Bárkában
A Bárka színház darabjáról elég nehéz kritikát írni, mert szerintem nincs mit kritizálni rajta. Az egész pont jó, minden eleme a helyén van, eltalálták azt a sajátos legyekura-hangulatot is, ami magával ragadja a nézőt, annyira, hogy utána csak ezen lehet gondolkodni. Tényleg kár kihagyni ezt az élményt!
Kezdve a színészeknél, akik pedig „csak” 9-15 éves gyerekek, tökéletesen
játsszák a szerepüket; a néző érzi a félelmet, az izgalmat, a borzalmat a
levegőben; és folytatva a technikai megoldásokkal és a díszlettel, ami nem
egyértelmű és realisztikus, de jól ábrázolja, amit kell. A mászókötelek az
őserdőt, a festékkel és vízzel teli lufik a gyümölcsöket, a csettintések a
pattogó tűz hangját, a sárga babzsákfotelek meg azt, amit éppen szükséges.
Nagyon jól oldották meg a gyilkosságokat, a malacokat, a vadászatokat, a repülő lezuhanását, és a legyeket is. A tengerész megjelenését a végén külön ki kell emelni.
De ami szerintem a legzseniálisabb volt, az a szörny. Nem akarom „lelőni a poént” annak, aki még nem látta a darabot; ennek az elemnek szerintem pont az a lényege, hogy gondolkodjon el mindenki maga a látottakon, és vonja le a saját következtetéseit. Ide kapcsolódik viszont a darab talán legfontosabb momentuma, hogy itt sokkal jobban kiemelik azt a szálat, amit a könyvben és a filmben keresni kell, mégpedig azt, hogy Simon végig mindent értett, már az elejétől tudta, hogy mi történik, tudta, mi a szörny, de ez senkit nem érdekelt, senki nem hitt neki. Azt pedig már döntse el mindenki magában, hogy ez tetszik neki, vagy sem.
Nekem speciel tetszett. Ez is.
Az a baj csak, hogy most jöttem rá, hogy miért rossz ez a cikk. Azért, mert annak, aki nem látta a darabot, nem mond semmit (megjegyzem: szándékosan), de annak, aki meg látta, szintén nem mond semmit, pont az előzőek miatt…
Úgyhogy bocsánatot kérek mind a két tábortól, úgy tűnik, ebből a kritikának szánt írásból az én véleményem közhírré tétele lett, és végül csak egyet tanácsolhatok: menjetek, és nézzétek meg a darabot! Megéri! Tényleg!