43. szám 2004. november
Nomád Sziget – 2004
Az idei nomád kicsit különbözött az előzőektől, hiszen nem a szokásos portyával kezdtük a tábort, hanem ezúttal a táborépítés feladata hárult ránk.
Mikor megérkeztünk Kistolmácsra, rögtön neki is kezdtünk a szalmazsákok
megtömésének a szalmaallergiások nagy örömére (szám szerint 80 zsákra volt
szükség, de mi még akkor nem tartózkodtunk annyian a táborban). A fiúk a
konyhasátorba való felszerelésért mentek, de volt, aki máris a sátorépítéshez
látott hozzá. A tábor rohamosan épült, de persze senki nem gondolta volna, hogy
az éjszakát már mindenki a saját sátrában fogja tölteni. Pedig estére fáradtan
ugyan, de mindenki berendezkedett valahova, ahol az egész estéje azzal telt,
hogy a szalmazsák állapotát tökéletesítse. A tábor persze még kezdetleges volt,
másnap még jócskán volt feladatunk; megástuk az árkokat a sátrak köré, ami azért
is volt nagy kihívás, mert ha a sátor nem a tavalyi árkokhoz hasonló helyre lett
felállítva, az árok a sátor közepére esett, és egy teljesen újat kellett ásni. A
második nap már a konyhasátor is teljesen kész volt, még a fürdősátor is fel
lett állítva, és aminek mindenki nagyon örült, az a két új budi volt, hiszen így
a sorbanállások jelentősen csökkentek. Este egy tábortűzzel zártuk le a nagy
építkezést.
Ezek után megkezdődött a keretjáték, ami most egy újonnan felfedezett, ideiglenes szigetről szólt. Négy csapatba szerveződve (piros, sárga, zöld, kék) teljesítettük a feladatokat, számos előadást csináltunk, és jelmezeket kerestünk a szersátorból, ami különösen nagy élményt jelentett, főleg a jobbnál jobb cipők és érdekesebbnél érdekesebb kiegészítők felpróbálása. Épületeket rekonstruáltunk, kialakítottuk a sziget főterét, esténként neuronoztunk, és persze volt sziget olimpia is, amelyen a nagy sikert aratott szekértoló versenyt sajnos túl veszélyesnek ítélte a bírók szövetsége, így kénytelen volt a következő évekre betiltani. Az általunk felállított műárnyékban mindig jó volt döglődni vagy éppen semmit sem csinálni a melegre való tekintettel. És persze ne feledkezzünk meg a tómenetről sem, ami azért mindig felfrissítette a napot, és mindenki örült, hogy végre ehet egy jó hideg fagyit a Tó büfében, vagy csobbanhat a hűvös tóban, aszerint, hogy épp milyen idő volt aznap; ugyanis a tábor ideje alatt vagy nagyon meleg volt, vagy zuhogott az eső, és mindenki azon izgult, hogy a sátra be ne ázzon. A viharpánikok is mindig felkavarták a szigetlakók életét, és persze a szúnyogokét is. Az idei szúnyogmennyiség túlszárnyalta még a tavalyi bögöly- és darázsinváziót is, még az OFF sem segített rajtunk. Izgalmas programok azonban mindig voltak, ha esett, ha fújt, még akkor is, ha közben mindenki a szúnyogcsípéseit vakarta. A Ki mit tud? most sem maradt el, este a fáklyák hangulatfényében mindenki bemutatta produkcióját, akár csoportosan, akár egyénileg. Volt, aki színdarabbal készült, volt, aki zenei előadást készített, de hallhattunk rádiófelvételt is…
Az idei nagy program része volt természetesen az EB-nézés, a Tó büfében
felállított kivetítőn lehetőségünk nyílt megnézni a Görögország-Csehország
elődöntőt, és megnézhettük a 2004-es EB izgalmas döntőjét is, amin mindenki
szurkolhatott kedvenc csapatának egy kis szotyievés közben (ez aztán a nomád
körülmény).
Az étkezések most is nagy szerepet játszottak a táborlakók életében, hiszen a reggeli, az ebéd és a vacsora határozta meg a programok időpontját. Például ha fél 11-ig reggeliztünk, csak 3 körül volt ebéd, és 9 körül vacsora. De volt rá példa, hogy negyed 5-kor került sor az ebédre. A konyhások életét pedig vagy a rekkenő hőség nehezítette, vagy az, hogy a konyhasátorban térdig állt a sár az eső miatt. A reggelihez felvágott 9 kg kenyér rendszeresen elfogyott, gyakran olyan érzésem volt, mintha itt mindenki egy hete nem evett volna, közben előtte nemrég ettünk egy jó kiadósat.
A tábort természetesen az éjszakai hajóúsztatással zártuk, aminek a legjobb része az, hogy reggel még látszódnak a hajók a tavon. Az esti tábortűz, és persze a Hej halászok sem maradt el (ez nem maradhat el soha), és az idén Tévét (táborvezetőt) is választottunk, a 10. évfolyamos Papi András személyében. A palack elásása után pedig már indultunk is haza, otthagyva a sátrakat a következő táborozóknak. Remélem, aki volt nomádban, annak eszébe tudtam juttatni ezeket az élményeket, aki viszont nem volt, annak fel tudtam kelteni az érdeklődését. Ha pedig így van, akkor látogassatok el a www.akg.hu/~joe/nomad -ra (Tálas András honlapján található) vagy a petzval.uw.hu/privatepenguin -re (Kempelen Ákosék honlapja), és nézzétek meg a képeket.
