43. szám 2004. november Én, a robotAmikor beültem a filmre, azt hittem, rosszabb lesz. Kellemes meglepetés ért. Az Én, a robot Isaac Asimov kilenc elbeszélésén alapul, melyeket az író az 1940-es években írt több magazin számára. A történeteket a robotokra vonatkozó szabályok kapcsolják össze. Chicagóban 2035-ben robotmánia tör ki, körülbelül minden családra jut egy robot, aki a házimunkától kezdve mindent elvégez. Minden robotba be van programozva a robotika három törvénye: nem bánthat embert, engedelmeskednie kell (kivéve, ha ezzel megszegi az első szabályt) és vigyáz saját magára (kivéve, ha ezzel megszegi az első két szabályt). Ennek alapján a robot teljesen ártalmatlan. Del Spooner nyomozó nem kedveli a robotokat, mégis egy olyan ügybe keveredik, ahol azt kell kinyomoznia, hogy a US Robotics alkalmazottja hogyan halt meg. Mivel robotellenes, szentül meg van róla győződve, hogy egy robot ölte meg, de a környezete nem hisz neki. Azonban kiderül, hogy az egyik robotszéria meghibásodott, így egy robot ölte meg az alkalmazottat. A gyanúsított robotot őrizetbe veszi Dr. Susan Calvin robotpszichológussal, és megpróbálják kihallgatni, de eközben Spooner nagyon megkedveli őt. A US Robotics vezetőjének nem tetszik, hogy a robotjairól kiderültek ilyenek, így harcba száll velük. Végül a hibás robotokat kiirtják a jó robotok, így minden visszaáll a normál kerékvágásba. Nem állítom, hogy egy óriási sikerű film, de nézhető, főleg annak ajánlom, aki szereti Will Smith-t.
Én, a robot
(I, Robot; 115 perc, 2004)
|