43. szám 2004. november
Terminál
És megint Steven Spielberg, és megint Tom Hanks. Mintha ilyen már lett volna? Valóban, a két évvel ezelőtti Kapj el, ha tudsz után ismét együtt dolgoznak. És megint egy könnyed film.
A Terminál alaptörténete, vagyis hogy egy utas valamilyen okból kifolyólag
kénytelen életét bizonytalan ideig a repülőtéri váróban tölteni, alapvetően
(szerintem) kifejezetten jó. Hogy ehhez okként hozzáadnak egy egy-két óra alatt
megszűnő, nem létező kelet-európai államot és ennek angolul nem beszélő
állampolgárát, az még nem ront a történet minőségén. Ha Tom Hanks játssza a
főszerepet, azzal megint nem sok probléma lehet. De ó jaj, ha belekerül ebbe a
jó kis gépezetbe egy – mondjuk így – nem teljesen végiggondolt szerelmi
történet, az már baj. És ha az álomnő szerepét ráadásul a teljes mértékben
alkalmatlan, és egyébként sem túl sok tehetséggel megáldott Catherine
Zeta-Jonesra osztják, akkor már nem segíthet semmi a végső unalomba süllyedés
ellen.
A film első félórája tényleg jó, Hanks mellett sokat dobnak rajta a remek mellékszereplők (pl.: Stanley Tucci, Diego Luna – sajnálom, lányok, de a szakáll nem tette vonzóbbá, sőt…), de aztán előbb muslinca-zajként, majd szúnyog-zöngéssé alakulva, végül már lódarázszümmögéseként válik idegesítővé a sete-suta szerelmi szál és Zeta-Jones karakterének létezése.
És innentől már hiába a tökéletes a kép, a hang, a zene, a remény már csak néha csillan fel, hogy aztán ezt is széttapossa a giccses és teljesen érdektelen befejezés.
Azóta is azt kérdezem, hogy MIÉRT?
Terminál (The Terminal, 128 perc, 2004)
Rendezte: Steven Spielberg
Főszereplők: Tom Hanks, Catherine Zeta-Jones, Stanley Tucci