44. szám 2005. február
Jóban Rosszban
Először csak az embléma tűnt fel a képernyőn. Másodjára már hang is informált
bennünket, hogy ez a Jóban Rosszban (TV2). Harmadjára mozgóképeket is
láthattunk, most pedig minden hétköznap „élvezhetjük” a sorozat adta élményeket.
Persze volt, aki nem állt pozitívan a dologhoz, és elmondhatom, hogy én is
közéjük tartozom. „Megint egy magyar sorozat, amit két hét múlva már senki sem
fog nézni.” Azt már most, pár nappal a bevezető részek után elmondhatjuk, hogy
(sajnos) megint nem sikerült valami olyat alkotni, amiben nincsenek erőltetett
poénok, vagy túldramatizált emberi kapcsolatok. Ennél a sorozatnál az utóbbi
érvényesül. A történetet gondolom már mindenki ismeri, aki mégsem, annak nagyon
röviden összefoglalom. Egy kisváros kórházáról, és a benne dolgozó emberek
életéről szól a sorozat. Az alkotók valószínűleg a Vészhelyzet című amerikai
kórházsorozatból indultak ki, és ezt vegyítették egy kis Barátok Közttel.
Azonban az eredmény nem lett a legjobb. Hogy csak a legnagyobb problémákat
említsem: a szereplők szokásosan túljátsszák magukat, affektálnak (tisztelet
annak a 2-3 kivételnek, akiktől néha nézhető lesz a sorozat). Mindig mindenkinek
tökéletesen be van állítva a haja, és virít az arcáról, hogy két perce
sminkelték ki. A díszlet is nagyon hiányos, sokszor látszik, hogy csak egy
stúdióról van szó, nem pedig egy kórházról. Ezekből következik, hogy a drámai
jelenetek nevetségessé válnak, az események nem pörgősek, ráadásul mindenki
eltúlzott magánéleti problémákkal küszködik, ami egy idő után igen unalmassá
válik.
Úgy vélem, ez a sorozat is csak a két nagy kereskedelmi tévécsatorna rivalizálásának az igen rosszul sikerült eredménye.
