44. szám 2005. február
Polar expressz
Én ezt a filmet szívem szerint korhatárossá tettem volna. Valahogy azt éreztem,
hogy ide ne üljön be egy 4 éves kisgyerek, és ne nézze végig, ahogy a mesében
szenvednek, és ahogy a karácsonyt teszik már majdnemhogy pokollá egy-két
szereplő számára. A mesében az a szép, hogy minden csodálatos, és körülveszik
kis kedvenceinket a mesebeli álmok. És mindenki örül, mindenki kedves, minden
szép és jó, amíg nem jön egy zsarnok, de azt legyőzi a jó. Ebben a mesében a
gyerekeket elviszik karácsony hajnalán a Polar Expressz nevű vonattal, ami csak
pizsamás gyerekeket szállít az Északi Sarkra, hogy találkozhassanak a
Mikulással. Útközben bonyodalmak lépnek fel – nem is kevés –, de a
megoldódásukkor szép barátságok is szövődnek. A kis főszereplő fiúcskánk
kételkedik a Mikulás létezésében, ezért kiszolgáltatva van a többieknek, és
majdnem lemarad sok szép dologról. De mint egyetlen mesei elem, itt is a jó
diadalmaskodik, és nyeri el méltó jutalmát, mégpedig a hitet. De még a szép vég
ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy egy 4 éves kisgyerek, aki hisz a
Mikulásban, más szemmel nézi a filmet, mint egy nagyobb gyerek. Nem fogja fel a
történet lényegét, hogy ez nem a Mikulásról szól, hanem átvitt értelme szerint
csakis a hit és a barátság az, ami mindent legyőz. De ennek ellenére a történet
happy enddel végződik, mindenki hazamegy, és mindenki azt kapja, amire a
legjobban vágyott. És semmi nyomot nem hagy a Mikulás a házukban. De a végéről
csak annyit, hogy nem értettem azt, hogy ha valaki gyerekkorában hisz a
Mikulásban, tudja, hogy van, találkozott vele és látta, nyomai vannak a kis
lelkében, akkor később hogy tudja ezt elfelejteni, és ezzel együtt elveszíteni a
hitét, és nem hallani tovább a csengő gyönyörű csilingelését…
Polar expressz
(The Polar Express, amerikai animációs film, 2004, 100”)
Rendezte: Robert Zemeckis
