44. szám 2005. február

Tévedések vígjátéka

Avagy: hogyan újítsunk meg egy klasszikus darabot?
Merthogy minden évadban játszanak Pesten legalább egy Shakespeare darabot, meglehetősen változó színvonalon.

Amikor szó esett itthon arról, hogy megyünk a Vígbe egy új Eszenyi rendezte színdarabot megnézni, megörültem. Hiszen a Vígszínházban sok jó előadást láttam már, gondoltam, ez is színvonalas lesz. Majd amikor tovább beszélgettünk, és szóba került, hogy ez a bizonyos darab a Tévedések vígjátéka, már kicsit kedvetlenebb lettem. Hiszen ez egy viszonylag sokat játszott darab, vajon mi újjal szolgálhat még? Az előítéletek viszont alaptalanok voltak.

eredeti ötlet volt ugyanis, ami még viccesebbé és még pörgősebbé tette a darabot.

Az események a 21. századba tevődtek át, ez már magában is elég csábító egy magamfajta kamasz számára. Bár nincs nekem semmi bajom a hagyományosabb előadásokkal, sőt egyik-másik teljesen el tud varázsolni, különös hangulatával, 16. századi képvilágával. De azért az jó, ha nekem kell az anyámnak egy-egy utalást megmagyaráznom.

A zene is teljes mértékben elnyerte a tetszésemet, mert csakúgy, mint a darab, modern és mozgalmas volt. A történethez teljesen illeszkedett, nem vonta el arról a figyelmet. Nagyon fontos eleme volt még az előadásnak a forgószínpad. A város több pontját tudták így egyszerűen megjeleníteni, úgy, hogy egyetlen színpadrendezést sem hajtottak végre. Maga a forgószínpad egy pláza körül forgott, egy háztömböt ábrázolt, benne szórakozóhellyel, szállodával, ékszerüzlettel. Ez a helyszín számos poénlehetőséget tartogatott.

Persze ne feledkezzünk meg a színészi játékról sem, ami ebben az esetben nagyon fárasztó lehetett. Először is azért, mert a darabban a színészek játékáról az akrobatikára tevődött át a hangsúly. Másodszor azért, mert a két ikerpárt csak egy-egy ember jelenítette meg. Az egyik ikerpárt Pindroch Csaba játszotta, míg a másikat Csőre Gábor. Az átöltözések mintegy két-három perc alatt történtek, így a darab végére biztosan nagyon kimerültek. Talán Csőre Gábornak jutott a könnyebb szerep, mivel az őáltala alakított testvérpár tulajdonságai hasonlóak voltak egymáshoz, míg a Pindroch Csaba játszotta fiúk teljesen ellentétes személyiségek voltak.

A mellékszereplőktől nem igazán láthattunk emlékezetes alakítást. Ezt a darabot nem kifejezetten azok számára találták ki, akik egy sírós estét szeretnének eltölteni a színházban (hacsak nem a nevetéstől fognak könnyezni). Viszont felhőtlen szórakozást jelent mindazok számára, akik el tudnak vonatkoztatni a konvencionális szabályoktól, és magáért a poénjaiért, színészi alakításaiért, lendületességéért tudják szeretni a rendezést.

Balla Júlia

Tévedések vígjátéka (Vígszínház)
Rendező: Eszenyi Enikő
Fordította: Zöldi Gergely
Szereplők: Sarádi Zsolt, Cserhalmi György, Pindroch Csaba, Csőre Gábor, Fesztbaum Béla