44. szám 2005. február
Titán Fesztivál
Szerintem mindenki tudja, aki akár csak egy folyosón is végigment a suliban, hogy január 14-én, pénteken a Supernova szakkör Titán fesztivált rendezett, mert Bandi teleplakátozott mindent… Azt viszont már kevesebben tudják, milyen apropója is volt a bentalvásunknak (nem hiszem, hogy sokan el is olvasták a plakátot…). És azt meg már a szakkörösökön kívül nem tudja senki, hogy mi történt a hivatalos programok után, hogy mivel töltöttük az estét. Hát, íme:
A kiplakátozott program ötkor kezdődött, és nem lepődtünk meg, hogy egy „külsős” sem látogatott el a fesztiválra; tavaly is csak ketten voltak, az egyik idén már szakkörös, a másik meg termbúváron volt… De öt után egyszercsak érkezett egy rejtélyes család, három kisgyerekkel (még most sem tudom, kik voltak), és megkérdezték, hol lesz ez a Titán fesztivál, és beültek a 403-asba… Ez már kicsit meglepő volt. Aztán egyre érkeztek a neves előadók és családtagjaik, és szép lassan tele lett a terem. Nemsokára elkezdődtek az előadások is, amik persze a Titán holdról, a Szaturnusz legnagyobb kísérőjéről, és a Cassini-Huygens küldetésről szóltak. A Titán azért is érdekes égitest számunkra, mert légköre – amivel a holdak között egyedülálló a Naprendszerben – nagyon hasonló a több milliárd évvel ezelőtti Földéhez, és vízjeget is találtak rajta. A probléma csak a hőmérséklettel van, ami sajnos megközelíti az abszolút nulla fokot. Így hát – bár igen kevés az esélye, de mégis itt a legnagyobb – elképzelhető, hogy itt akár élet is kialakulhatott volna, vagy kialakulhatna. Ezért mindenki nagyon nagy izgalommal várta a hét évvel ezelőtt útjára indított Cassini szonda és a Huygens leszállóegység megérkezését, és ezzel a program végkifejletét, amit mi az ESA tévé élő netes adásában végigkövettünk. Pontosabban a sajtótájékoztatót, ahol bemutatták az első képeket a Titánról, amik elég bizalomgerjesztőek voltak. A 60 km-es magasságból készült felvételen még a szakértők szerint is egy metán-etán tenger partja és folyóvölgyek látszottak, ami a legideálisabb terep lett volna a leszálláshoz. Sajnos tudtuk, hogy a titáni szelek biztosan más vidékre fogják sodorni a kicsi – egyébként autó méretű – Huygenst…
Este kilencig csak ez az egy kép érkezett, és a külsős látogatók még
reményteljesen hagyták el az AKG-t. Mi pedig folytattuk a programot, amiben
először egy Titán-kvíz következett, majd elemezni kellett az első képet a
holdról és végül el kellett mondani egy látszólag a Marsról készült fotóról,
hogy az miért nem lehet a Titán. Minden csapat jó érveket talált, és már a
végeredményen törtük a fejünket, amikor Bandiék bejelentették, hogy ez a második
kép a Titánról. Mi persze poénnak vettük, érthetően, hiszen a felvételen látható
táj a megtévesztésig hasonlít a kopár, köves, poros marsi felszínhez. Kábé tíz
perc bizonygatás kellett, hogy elhiggyük, és mindenki nagyon csalódott képet
vágott. Az első kép után igazán nem ezt vártuk… Így hát kissé lehangoltan
mentünk ki a játszótér mellé megnézni az éppen erre elhaladó valamilyen
üstököst, eközben pedig egy kis csapat előkészítette a bátorságpróbát. Miután
visszamentünk, már a táblán voltak a párok, amikben végig kellett járni a
félelmetes utat az iskolán keresztül, amit megszálltak a vérszomjas földön
kívüli szörnyek (azt hiszem). Szerintem egyébként nem nekem kellene erről
tudósítani, mert olyan béna voltam, hogy már az első próbánál meghaltam, de a
többiek szerint nagyon izgalmas volt (főleg, amikor az ufók felfalták őket és
megették a szemgolyójukat…).
Ezek után összeszedtük – pontosabban a többiek összeszedték – szét nem tépett és fel nem falt darabkáikat, és pizzát rendeltünk, és nemsokára elkezdtük nézni a Vektor című Mátrix feldolgozásnak is nevezhető zseniális filmet (aki nem látta még, töltse le az alterego.hu-ról). Nem fogom leírni sem a sztorit, sem a rengeteg hihetetlen poént, mert „nincs rájuk szó, sem több szóból álló kifejezés”. Csak annyit mondhatok, hogy nézzétek meg!
Sajnos a film végén lévő vicceket már annyira nem tudtam értékelni, mint az elsőket, mert úgy fél öt tájban már kicsit álmos voltam. A fél szakkör már hamarabb is ott aludt a padokra borulva. Azért még megnéztük a felvételeket a szinkronok készítéséről, és röhögtünk a két szerző fején, majd rohantunk aludni, és kábé húsz perc múlva már mindenki ott horkolt a hálózsákjában. Nekünk sajnos már csak a folyosó maradt, de akkor már igazán mindegy volt, csak az számított, hogy végre vízszintesbe kerülünk. Még mindig dühöngve a Titán miatt, de azért végül is vidáman aludtunk el (akkor még nem tudtunk, hogy másnap alig bírjuk majd megmozdítani a nyakunkat, hála a kényelmes földnek…).
Akinek pedig nem volt szerencséje élőben végigkövetni a Cassini-Huygens missziót, nézze meg a képeket a www.esa.int/SPECIALS/
Cassini-Huygens-en, ahol még a titáni szelet is meg lehet hallgatni, a television.esa.int-en videók nézhetőek, a www.nasa.gov/mission_ pages/cassini/main -en pedig minden ide kapcsolódó infó össze van gyűjtve.