50. szám 2006. október
Nyolcadikos nyitótábor
Augusztus 28-án, hajnalban kezdődött a Tutti-Frutti nyitótábora. A társaság nagy része még elég kómás volt az indulásnál, de olyanok is voltak, akik minden egyes alkalommal, amikor valaki megérkezett, szegény gyanútlanra vetették magukat. A kis hiperaktív társaság.
Szóval
összegyűltünk, ott volt mindenki, kivéve 6-7 embert, akik még nem szándékoztak a
nyaralásnak véget vetni. Vagy valami kór támadta meg őket, ami miatt otthon
kellett maradniuk, vagy sportolási szenvedélyüknek hódoltak (többségük persze
később követte a táborozni vágyó tömeget, és szinte minden nap érkezett egy-két
ember a rég nem látott arcokból). Közel 4 órás út után megérkeztünk egy Pécs
közelében lévő faluba – ami persze egyáltalán nem volt hozzá közel –, és közben
még egy szörnyű buszozást is el kellett viselnünk.
Ott voltunk Tekeresen, és minden elkezdődött... mert hát mi is lett volna, ha nem kezdődik el semmi? Megnyitották a tanévet, megtudtuk, mi lesz a tábor témája, és mindent, amit ilyenkor meg kell tudni. Szóval: a témahét témája a Játék, és egész héten csak játszunk, vetélkedünk, sőt, ha jól veszünk részt a játékokban, akkor pénzt is kapunk – persze nem valódit. Altert, ami majd nyereményekre lesz beváltható. Szerény véleményem szerint ez nem volt olyan jó ötlet, mert ha valamit csinálunk, akkor az legyen csak úgy, és ne kelljen valamit adni, hogy rászánja magát az évfolyam, hogy csináljon is valamit, ne csak hülyüljön. Persze ennek biztos jó oka volt, hogy így csinálták.
A szobák kiosztása a tábor egyik jó programja volt, illetve mi csináltunk belőle programot. Szokás, hogy mindig vita van a szobák elosztásában, hogy ki kivel lesz és hasonló finomságok. Mi, hogy ezt mind megoldjuk, egy ágyösszetolós tömegszállást csináltunk, 5 csillagos kivitelezésben. A fiúk így-úgy elrendezkedtek, de nem szabad megfeledkeznünk arról a 7-8 lányról sem, akik a turistaház luxuspanzióját vehették igénybe, és ezt folyton az orrunk alá dörgölték. Persze csak viccből, és mi nevettünk is, mert ugye nincs is szebb a boldog nyomorúságnál.
Első délutáni sétánk során szembetalálkoztunk Lovasi Andrással a tóparton. Sztárunk éppen pecázni indult, amikor több tucat AKG-sba botlott (akiknek több mint a fele azt sem tudta, ki ő, mi ő). Többé nem is láttuk, mert máskor nem mentünk oda. Talán ez volt a tábor legizgalmasabb találkozása.
Sajnos
minden reggeli torna elmaradt a rossz időjárás miatt, de napközben rengeteg
sportolási lehetőség volt. Sok-sok Altert lehetett nyerni azzal, ha például 1
percen keresztül hulahoppozol, ha tudsz, ha nem. Sok-sok égőbbnél égőbb
versenyző volt, és csak úgy izzott a levegő. Uram Isten! Volt foci, kosár,
ugrókötelezés, tollas – olyan fittek lettünk, mint Norbi.
Utolsó előtti nap megismertük Pécs városát. Rengeteg feladatot kellett megoldanunk, de ezért a fáradságért kárpótolt minket a város, ami szerintem káprázatos. Most voltam először Pécsett, de le a kalappal! Szívesen laknék ott, nagyon szép hely és jó hangulata van. Viszont az rossz, hogy az egyetlen táplálkozási hely a Meki. Vagy legalábbis az van a leglátványosabb helyen, a főtéren. Elég mókás lehetett áfás számlával fizetni ott, ugyanis mivel a suli pénzét költöttük, muszáj volt számlát kérni. Mi pizzériába mentünk, és ott is nagyot néztek, amikor szóltunk, hogy áfás számlát is kérünk.
Elmaradhatatlanok voltak az esti éneklések és játékok, amik nagyon jó hangulatot teremtettek. Kedvenc dalunk a Szása volt, lelkes szurkolótáborként zengtük. Ami pedig fájdalmasan jó játék volt, az az egymás ölébe ülős „kártyajáték”. Ha a te kártyádat húzták ki, a melletted ülő ölébe kellett ülnöd, így 6-7 ember is egymás ölébe kényszerült. Nem lettem volna az alsó emberek helyében...
Összefoglalva, a tábor célja az volt, hogy jobban együtt tudjunk működni, és a csoportmunkáról szerzett tapasztalatainkat bővítsük. Olyan játékokat játszottunk, amikben egymásra voltunk utalva, hogy mindenki nagyon segítőkész legyen, mire suliba megyünk. A tábor jó volt, persze egy s más nem volt túl boldogító. Sok bonyodalom és hülyeség is történt, de a tábor elérte célját: új barátságok, együttműködés és sok őrültség, ami nevetéssel és virulással járt.
fotók: Zsohár Gyöngyi, SzPanni
További képek a táborról:
http://www.akg.hu/foto/2006tekeres/