50. szám 2006. október
Újnak lenni jó
Ha
valaki, én aztán tudom, milyen újnak lenni egy régen öszszeszokott közösségben
(máskor is váltottam már iskolát, hasonlóképp a mostani esethez). Belülről új
arcok, új környezet, első benyomások. Kívülről új arc, régi környezet, első
benyomás. Tehát néhány dologban máris hasonlítunk az évfolyamtársakra.
A dolgos (tizenegyedikes) nyitótábor és a megfáradt hazatérés hamar elmúló bosszúra szomjas szájíze után fellépett a „hátvégülismégiscsakjóemlékezatábor-effektus”, hiszen arra tökéletes volt, hogy az elején kicsit klikkesedve bár, de végül valamennyire összerázódjunk leendő évfolyamtársainkkal. A tíz új diák – köztük jómagam –, úgy néz ki, hamar megtalálta a közös hangot mind a diákokkal, mind a tanárokkal.
Patrónusunk, Bekő Ditke már a kezdetektől szimpatikus volt, a felvételitől kezdve máig úgy érzem, jól jártunk, járunk vele. S bár az új csibéből nem mindenkit tanít, nem hiszem, hogy ez problémát okozna a jó kapcsolat fenntartásában.
Az eddigiekből, szerintem, kiderül, nekem tetszik az új légkör, az AKG, de megkérdeztem Bálintot, aki szintén új, neki mi a véleménye a dolgokról:
„Tetszik nekem ez az iskola, az előző «konzerv-sulival» összehasonlíthatatlan. Jó ez a rendszer, a liberalizmusa az iskolának, a tanárok jó hozzáállása, a srácok szimpatikusak, már csak ezek miatt is megérte ide jönni.”
Sokak mondják egyfajta kötelező félmosollyal az arcukon, hogy ez a kezdeti lelkesedés hamar kialszik, de én azért bízom ebben a valamiben itt a suli levegőjében, ami mégis mássá, jobbá teszi az átlagosnál.
Új tanulók a 11. évfolyamon: Boka Máté, Gergely András, László Bálint, Lengyel András, Lőrinczy Mátyás, Marján Tamás, Nagy Gergely, Ormosi Dániel, Payer Pál, Rozinay Zsanett