A Népszabadságban járt a Szubjektív szerkesztősége.

2005. április 21.

Lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk a HÍD (Hírlapot a diákoknak) programjában. Ezt a programot azért találták ki, hogy minél többet olvassanak a tanulók, ezért napi rendszerességgel jár nekünk a Népszabadság az iskolába. Internetes játékot is hirdettek, minden nap 3-4 kérdést tesznek fel az aznapi újsággal kapcsolatban, pontokat lehet gyűjtögetni, és a végén valamiféle nyereményt lehet nyerni. Nos, így kerültünk mi a Népszabadság szerkesztőségébe.
Megérkezésünk után a portás felküldött minket a 4. emeletre, egy tárgyalóba. Benyitottunk, majd egy kedves hölgy ezt kérdezte: Ti vagytok az alternatívak? Kicsit meglepődtünk, elmosolyodtunk rajta. A fogadtatás szuper volt, kaptunk pogácsát és innivalót is. Erre szükségem is volt, mert az előadások nem voltak rövidek, és nem is kötött le annyira, hogy üres gyomorral végig tudtam volna ülni őket. Lengyel L. László elnök-vezérigazgató és Daniss Győző beszéltek nekünk az újság teszteléséről, a költségvetésről, terjesztésről, nyomdákról, a szerkesztőkről, a lapzárta fogalmáról. Az előadások közben összeismerkedtem a Postás Szakközépiskola tanulóival, már csak ezért is érdemes volt elmenni...
Az előadások után élesben is megnézhettük, hogy hogyan is működik ez az egész. Bementünk egy terembe, ahol rengeteg számítógép volt és sok ember. Itt írják és szerkesztik az újság gazdasági és politikai részét, valamint itt tördelik a lapszámokat. Nem volt nagy nyüzsgés, állítólag este 7-kor kezdődik az őrültekháza, mert 11 körül van lapzártája a budapesti kiadásnak, a vidékinek pedig 8-kor. Bemutatták nekünk, hogyan kell tördelni egy lapot, elhelyezni rajta a cikkeket. Szerintem nagyon bonyolult, vagyis nekem annak tűnt.
A végén odajött hozzánk egy úr, aki elmesélte, hogy neki az a legnagyobb problémája, hogy műveletlenek az újságírók és riporterek, de szerinte a Népszabadságra szerencsére nem ez a jellemző, szóval olvassátok csak nyugodtan.

Éder Flóra