Amit az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban
elmúlt öt évben végzettekről tudunk

(Összesített statisztikai adattár, és elemzés korlátozott érvényű megállapításokkal)

Horn György tanulmánya (1999)

Az AKG 2001-ben érettségiző évfolyamának felvételi jelentkezési statisztikája

Idén az AKG elérkezett oda, hogy egyetemet végzett volt diákjai lesznek. (főiskolán már vannak végzett diákjaink). Az AKG 11. évfolyama kezdte meg tanulmányait iskolánkban. Ha pályatükröt nem is, de továbbtanulási, elhelyezkedési arányokat ma már érdemes vizsgálni, nemcsak érdemes, hanem szükséges is, hiszen az első öt évfolyam már kifejez olyan tendenciákat, melyek a napi cselekedeteinkre fontos hatással lehetnek. Az AKG pedagógiai programja hangsúlyosan nem a felvételire, nem a kimenetre, hanem a folyamatra koncentrál. Mégis a szülők többségének, első kérdése, hogy hány tanítványunkat veszik fel a felsőoktatásba. Belső vitáink nagyon sokszor arról szólnak, hogy mennyire függetlenítsük magunkat a külső világtól, s függetlenítsük - e egyáltalán. Tantestületünk viszonylag jelentős hányada tradicionális gimnáziumi tanárként dolgozik, s iskolaképük is változatlan formában él. Az AKG számukra a nagyobb szabadságot, jobb anyagi lehetőséget biztosító gimnáziumként jelenik meg, alternatív iskolaként kevéssé. Nem lehet ezt a tényt sem megkerülni, sem negatívumként kezelni. A mi munkánknak az igazi eredménye, ha a hozzánk járó tanítványaink elégedettek a hétköznapjaikkal, s később minél többen lesznek kiegyensúlyozott boldog felnőttek. Az ehhez vezető út első lépcsője a pályaválasztás. Nem mellékes tehát, hogyan veszik az első külső akadályt. Nem mellékes még akkor sem, ha bizonyosnak látszik, hogy az életsikereknek csak egyik – s nem is a legfontosabb – feltétele a sikeres továbbtanulás.

A Felvételi Iroda, ill. az MKM évente kiadja, különböző szempontok alapján elemezve, az iskolák továbbtanulási adatait. Az elmúlt évben ezt kiegészítette, a nyelvvizsgákkal, OKTV, OSZTV eredményekkel. Az AKG az idei évtől az első alternatív iskola lesz, amelyik ebben a statisztikai adatbázisban megjelenik. Én a kezdetektől tiltakoztam az ilyen típusú “összehasonlító” adatok közzététele ellen, elvi kifogásaimmal azonban sem a szakma, sem a politika nem azonosult. Szerintem a központi adattár iskolai szinten közzétett elemzése alapvetően elhibázott, több szempontból is vitatható, s jelentős mértékben dezinformáló hatású. Mégis minden évben közzéteszik a gimnáziumok és más középiskolák “rangsorát”.

A kiadvány szerkesztője látszólag tisztességesen közli az adatok és az elemzés korlátait, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ismerve annak dezinformáló hatását mégis évente közreadja ezeket a félrevezető adatokat. Nyilván azért közöl egyre több adatot, hogy szakmailag korrekt legyen. Nem vitatom, valószínüleg szükség van a szülők, a fenntartók, a szakma tájékoztatására. De az is valószínűsíthető, hogy a jelenlegi módon ez nem lehetséges. Az ilyen módon összeállított rangsor abból az ideából indul ki, hogy egységes állami oktatási rendszer van (amit valóban sokan szeretnének visszaállítani), s a felvételi rendszer egységes, az egyetemek főiskolák is államvezérelt oktatási intézmények. Azt tételezi, hogy az országos szinten is megjeleníthető adatoknak van az iskolákra külön- külön vonatkozó érvénye. Még ebben a megközelítésben is vitatható az adatok rangsorszerű összegzése, de szerencsére ma már a felsőoktatás is sokkal differenciáltabb, a középiskolák is lényegesen összetettebb módon közelítik meg feladataikat. Az ilyen rangsor, s annak fogadtatása, jól mutatja, mennyire mélyen ülnek a közoktatás közel másfél évszázad alatt kialakult szokásai, mozgásformái. A rangsor hibái, ellentmondásai pontosan jelzik, miért nem lehet érdemi fejlődést elérni bármilyen felvilágosult abszolutizmussal. Az intézményeknek- így az AKG -nak is - el kell készíteni saját értékelésüket, önelemzésüket, s ezek alapján kell megtalálni a közös eljárás új módszereit. A jelenlegi megoldás szakmailag rossz útnak látszik. Az alábbiakban kísérletet teszek a központi adattárral kapcsolatos ellenvetéseim összegzésére, s megpróbálom az AKG-n keresztül bemutatni az egyes iskolában szükséges – egyszerű, rövid idő alatt létrehozható – eljárást bemutatni.

Elvi, kiindulási hiba van az ilyen adattárban. Az iskola minőségbiztosítás (mostanában divatszó) kizárólag az adott program, az adott iskolahasználói kör, az adott környezet függvényében értelmezhető. Ehhez összehasonlító adatokra természetesen szükség lehet, országos mérések is szükségesek, az iskolán kívüli világ is kíváncsi lehet a folyamatokra. Az adatok országos összesítése érdemi országos adatokat mutathat, s alkalmas közoktatás-politikai döntések megalapozására. Az adatok, regionális, település szerinti összesítése, vagy tanulók szocio- kulturális hátterével összevetve alkalmasak lehetnek oktatásszociológiai vizsgálatok alap adatainként működni. Segítséget nyújtva például a fővárosi iskolák összevetésére a nagyvárosokéval, kisvárosokéval. De egy ilyen adatsor tökéletesen alkalmatlan az egyes iskolák rangsorára, de még összehasonlítására is. Jobb iskola e az első helyezett, mint a 27.? Erre a kérdésre egyszerűen nem lehet válaszolni. Az egyes iskolák saját önértékelésüket, vagy a fenntartók a külső elemzést, megcsinálhatják úgy is, ha rendelkezésre állnak az országos és regionális átlagadatok.

Megoldhatatlannak tűnik a különböző iskolák aggregált adatainak összemérhetősége. Elvileg kijelenthető, hogy semmilyen összesített adatsor nem alkalmas az iskolák összehasonlítására bemeneti adatok és az intézményi célok, társadalmi környezet ismerete nélkül Ezt a bevezetőben maguk a szerzők is elismerik, sőt hangsúlyozzák, mégis közzétesznek olyan adatokat, melyekről tudják szakmailag értelmetlenek, de kiválóan alkalmasak a laikus közvélemény félrevezetésére. Sajnos a szakma zöme, a teljes fenntartói kör, s a szülők elsöprő többsége is ezeket az adatokat tekinti mérvadónak. Alig ismerek olyan iskolaigazgatót, aki ne vitatná az adatokat, azok szakmai tartalmát, mégis kénytelen használni, mert az önkormányzatok ennek alapján ítélik meg az iskolát, s a szülők iskolaválasztását is jelentősen befolyásolja a gimnáziumi rangsor. Az AKG például a harmadik évfolyama óta szociális értelemben elitgimnáziummá vált.(A tipikus család budai, saját házban, lakásban élő többgenerációs értelmiségi). Ebben az értelemben a mi felvételi arányaink nem vethetők össze egy kisvárosi kisgimnáziuméval. De a programunk alapján nyilvánvaló az is, hogy ugyanúgy értelmetlen az iskola eredményeit összevetni egy másik fővárosi elitgimnáziuméval, ahol az iskola deklarált célja a továbbtanulásra való felkészítés.

Az összesített adatokból teljességgel hiányzik a hozzáadott érték vizsgálata. Nem is lehetséges globális adatokkal az ilyen mérés. Ehhez standard ki- és bemenet kellene - ami nincs szerencsére -, s érdemi egyszerű módszer az iskolai célok megvalósulásának vizsgálatára. A közzétett adatsor kétségtelenül törekszik a differenciáltabb megközelítésre (iskolatípusok, OKTV, nyelvvizsgák), de ettől csak áttekinthetetlenebbé teszi az elemzést. Minden iskola találhat magának önigazoló adatokat. Idősoron vizsgálható lenne ugyan egy- egy iskola helyzetének a változása, de ez csak stabil viszonyok mellett mutatna érdemi információt, arról pedig ma egyáltalán nem beszélhetünk.

Hibás adatokat közölnek a kiadványok. Az elmúlt évben például egy valamennyi középiskolát tartalmazó látszólag széles adatbázisú, sok szempontú elemzést tett közzé a felvételi iroda (szerk: Neuwirt Gábor), melyben az AKG összesített felvételi átlaga nem érte el az országos átlagot. Külön furcsasága volt a jelentésnek, hogy az AKG-ból tudományegyetemekre felvettek száma az adatok szerint magasabb volt, mint az összes felvettekké. Áttekintve a saját információnk alapján a felvételi adatokat, világos volt tévedés van. (Az összesített adatok alapján 30,9% az elsőre felvettek aránya, a saját név szerinti, tehát konkrét adatbázis alapján 53,8%) Furcsa helyzetbe kerültem, hiszen úton útfélen hangoztattam, hogy az AKG- nak nem célja a felvételi önmagában, s az országos összehasonlítást értelmetlennek tartom, s most mégis tiltakozni kellett volna. Átmeneti megoldást találtam s felhívtam a szerkesztőt. Kértem nézzék át az adatokat, hiszen nekem névre szóló adataim vannak. Állította, hogy pontosak, de felülvizsgálatot ígért. Másnap kaptam egy faxot, hogy az adatrögzítő nagyságrendet tévedett, rossz helyre tette a tizedesvesszőt. Ilyen egyszerűen nem fordulhat elő egy iskolán belül, hiszen mindig van, aki észrevesz egy ilyen nagyságrendi hibát Ennek ellenére az ország összes középiskolája megkapta azt az adattárat, ahol az AKG- nak a továbbtanulási aránya kicsit több mint, a fele volt a valóságosnak (azért nem tizede, mert a négy év átlaga korrigált). Nem tiltakoztam újra, minek, hiszen az AKG megrendelői köre egyértelműen nem a felvételi arányok alapján alakult eddig sem.

Nem teljes körű a nyilvántartás . A központi adattár sokkal lassabban alakul, mint az élet. (állami megrendelés!), tavalyig nem tartalmazta az egyházi felsőoktatást, a magán felsőoktatást, a külföldi továbbtanulást. (az AKG esetében mindhárom elem nagyobb arányban szerepel, mint máshol.) Nincsenek közzétett adatok a kompetitív szféra szempontjából – és elhelyezkedési, anyagi szempontból- kiemelkedő fontosságú modern szakmákra képző post secondary képzésről.

Olyan elemzéseket tartalmaz, amelyek messze állnak az iskolák pedagógiai céljaitól. A központi adattár például a legrészletesebben az OKTV-t elemzi, melyekre az AKG diákjai csak mellékesen indulnak, mert nincs szakmai előnye a legtöbb kollégám szerint (a felvételi lehetőségét kivéve), vagy pl. külön adatokat közöl a nyelvvizsgáról. Ebben az AKG a legjobbak között van, noha nyilvánvaló, hogy a tanítványaink közül sokszorta többen tanulnak külföldön 1-12 hónapot, mint a gimnáziumok döntő többségében. Azaz a jó eredményről egyáltalán nem tudható, hogy mennyi ebből az iskola érdeme, s mennyi a családé.

• Hibának vélem, például, hogy a 4. évfolyamra beiratkozottakhoz viszonyítja továbbtanulási arányt. Konzekvensen vagy első évfolyamra beiratkozottakhoz, vagy érettségizettekhez kellene viszonyítani. Így például azok az iskolák, akik megtartani igyekeznek tanítványaikat, hátrányba kerülnek. Az AKG sajátos értékelési rendje szerint el lehet jutni a negyedik évfolyamig, érettségire való jelentkezés nélkül is, de ezek a tanulók nem érettségizhetnek .
• Az adatok ilyen tömegű strukturálatlan közzététele is szakmai hibának minősíthető, tükrözi a szerkesztők bizonytalanságát. Szerintem is helyes minél több információt közzétenni, de eltérő szempontú, eltérő súlyú adatok összevetése alkalmatlan az elemzésre. Ezekre a tényekre alapozva több kiadványt is ki lehetne adni (Igaz egyéb kifogásaimra a több kiadvány sem adna érdemi választ).
• A számítógépes listázást egy szerkesztőnek felül kellett volna vizsgálni, hiszen így fordulhatott elő, hogy a 7% - s felvételi arányú iskola előbbre sorolódott, mint a 69%-s.
• Az OKTV. OSZTV eredményekről nem látható, hogy évenként hány tanuló indult, s ennek arányában mit ér a helyezés. (Egy csomó verseny van, ahol a tanulók köre összesen nem éri el más tárgyból a versenyen indulók létszámát sem).
• Határozott benyomásom, hogy a szerkesztők teljességgel tisztában vannak az anyag szakmai hiányosságaival, s mindenkinek kedvezni próbáltak (önmagukat igazolandó), hogy minden iskola találhasson olyan adatsort, ahol pozitív jelentést adhat magáról, a fenntartó és a szülői ház felé.

Szakmailag vitatható a kiadvány merev tipologizálása is. Az AKG–t pl. a neve alapján a csak gimnáziumok közé sorolja, miközben külön táblázaton közli a szakmát is nyújtó gimnáziumokat. (Megjegyzem az AKG tényleg gimnázium, de van 13-14. évfolyamon szakmát adó programja is, s valamennyi nem továbbtanuló tanítványunk jól fizető szakmát tanult. A volt tanítványaink között tudomásom szerint nincs egyetlen munkanélküli sem.) A szakközépiskolákról is felvételi adatokat közöl, ahelyett, hogy az elhelyezkedési, szakmai továbbtanulási arányokat közölné. (Ausztriában beszélgetve az ottani egyik szakközépiskola igazgatójával, megkérdeztem a továbbtanulási arányukat. Nem is értette a kérdést, miért tanulna máshol tovább az, aki ott szakmát szerzett). Különösen jól jelzi az egész adatbázis szakmai merevségét, átgondolatlanságát, hogy csak az első évben felvetteket vizsgálja, nyilván azt gondolva, hogy ez az-az arány ami az iskola teljesítményét méri. A valóságban az első éves felvételi arány semmivel sem méri jobban az iskola teljesítményét, mint az egyáltalán továbbtanulók aránya (pontosabban mindkettőben csak nagyon közvetett a hatás). A továbbtanulást szinte kizárólag a családi motiváció, szocio-kulturális háttér határozza meg (szociológiai tény, hogy az egyetemet végzett apák gyermekeinek 82%-a, a szakképzetlenekének 11%-a járt egyáltalán gimnáziumba. A gimnáziumokból tízszer akkora a továbbtanulók aránya, mint a szakképzésből. Egyetemeken, főiskolákon tanuló hallgatók közül, csak alig több mint, minden negyediknek fizikai dolgozók az édesapja).

Nem veszi figyelembe a különböző felsőoktatási intézményekbe jutás eltérő esélyeit. Ma amikor a felsőoktatási intézmények felében nincs felvételi, amikor a műszaki, természettudományos, tanár és tanítóképzőbe lényegében bárki bejuthat, a BKE-ra, az ELTE BTK-ra, ÁJK-ra, SOTE-ra, a gazdasági főiskolákra felvételt nyerni egyre nehezebb. Az új felsőoktatási intézmények, vagy a régi egyetemek új karai szinte nyitottak a felvételizők előtt, így igen kicsi az értelme az összesített felvételi adatoknak. Az AKG diákjai tipikusan a BKE-ra, ELTE ÁJK-ra, BTK-ra, Szociológiai Intézetbe és gazdasági felsőoktatási intézményekbe felvételiznek, ebben az értelemben összehasonlíthatatlanok egy olyan gimnázium diákjaival, akik TTK-ra, műszaki főiskolákra, tanárképzőkbe készülnek. (Igaz ez a hátrány jóval kisebb, mint a szocio- kulturális előny)

Összegezve megállapításaimat. A felvételi adatok alapján kialakított országos középiskolai rangsornak ebben a formában nincs igazán hasznosítható eleme, elősegíti az évtizedek óta stabilizálódott rossz képzési szerkezetet. (Sajnálatos tény, hogy mind a középfokú oktatás, mind a felsőoktatás expanziója lényegében változatlan szerkezetben történt.) Nem az adatok, vagy kiadás a fő probléma, hanem a sztenderdizáció érdemi szakmai munkájának elhalasztása.

A továbbtanulási adatok elemzése

(Az AKG –ban végzettek összesített továbbtanulási statisztikai adatai alapján)

Az alábbi összeállítást nem abból a célból írtam, hogy összehasonlítható legyen az AKG más gimnáziumokkal, hanem azért, hogy saját programunk megvalósulásának legyen egy kimenet szempontú elemzése, melyből meg tudjuk határozni azokat a feladatokat, amik a felvételire felkészítéshez szükségesek.

Létszámadatok

Kiegészítő megjegyzések:

1. További hat tanuló befejezte az AKG –t (összesen tehát 403), de sajátos szabályaink miatt, csak később, pótérettségin szerzett érettségi bizonyítványt. Az országos statisztikában figyelembe veszik ezt az hat tanulót is, ezért néhány tized százalékkal alacsonyabb az ottani arány (Érettségin még nem bukott tanulónk).
2. Az 1995/96 tanévtől vált szokásossá, hogy a harmadik évben egy évet külföldön tanulnak akik tehetik, ezért is alacsonyabb lényegesen a ’97-ben végzettek aránya, (közülük 7 tanuló a következő évfolyamon végzett), azóta hasonló az évenkénti mozgás.
3. A felsőoktatásban tanulók listáján a hazai és külföldi felsőoktatásban és valamennyi felsőoktatási formában résztvevők szerepelnek. Ez az oka annak, hogy az 1998-ban végzettek első felvételije és továbbtanulási aránya eltér, hiszen nekik csak első felvételijük volt eddig.
4. Elsőre felvettnek - az országos statisztikához hasonlóan- csak a nappali, felsőoktatási intézményként akkreditált oktatási formában résztvevőket számoltuk, de valamennyi akkreditált felsőoktatási intézményt figyelembe vettük szemben a központival, ahol csak 1998 óta teszik ugyanezt, ez is oka lehet az adateltérésnek.
5. Mind az elsőre felvetteket, mind a később felvetteket az érettségizettekhez viszonyítottuk, szemben az országos statisztikával, ahol a 4. évfolyamra beiratkozottakhoz viszonyítják a felvételt. Az elsőre felvetteket az adott év tanév végén érettésgizettekhez (396 fő), a felvetteket a pótérettségizettekkel együtt számoltuk (403 fő)
6. A “Nem tudjuk mi lett vele” sor, azt jelenti, hogy most nem találta meg őket a patrónusuk (megjegyzem, hogy jól jelzi az AKG személyes pedagógiáját, hogy az adatbázist a patrónusok néhány nap alatt egészítették ki, tehát nem volt szükség külön felmérésre). A 20 fő statisztikailag ugyan már mérhető szám (az érettségizettek 5%-a), de többségük nagy valószínűséggel nem tanult tovább, legfeljebb egy- két tanuló lehet közöttük, aki felsőoktatási intézménybe jár, így lényegében nem befolyásolja hiányuk a statisztikát.

Az elsőre felvett tanulók aránya, az iskolába járó tanulók szocio-kultúrális hátterét ismerve, az erős felvételi szelekció mellett, nem különösebben magas. Relatíve viszont jó arány az 53,8 %, megfelel a budapesti nagyvárosi, elitgimnáziumok arányának (az országos listán kb. 35-40. hely körül biztosít helyet figyelembe véve az adattár hiányosságait). Itt több szempontból kell vizsgálni a kimenetet.

• A gyermeküket hozzánk adó szülők, - különösen az utóbbi években – azzal az elvárással vannak irányunkban, hogy a gyerekük érezze jól magát, találja meg a helyét, ne legyenek olyan konfliktusok, amiktől a tradicionális gimnáziumokban félnek, de “stresszmentes” jelenelvű, boldog iskolából is mindenképpen tanuljanak tovább. Azt látom, hogy a szülők elsöprő többsége alapvetően elégedett velünk a hétköznapokra vonatkozóan, de többen szeretnék, ha gyerekük elsőre bekerülne valamelyik elitegyetemre. Ebből a szempontból az első felvételi arány kifejezetten gyengének mondható
• A program- tehát az ígéret – szempontjából kifejezetten elégedettek lehetünk, hiszen hangsúlyosan kiemeltük, nem a felvételire koncentrálunk, hogy a szocializációt dominánsan családi funkciónak tekintjük. Az ígéret képességfejlesztésre, motivációra, személyiségformálásra, érték-normakategóriákra vonatkozott elsősorban. Ha a teljes felvételi arányokat nézzük alapvetően elégedettek lehetünk.
• A valóságban harmad- de főleg negyedéveseink- kifejezetten készülnek a felvételire, annak ellenére, hogy sokszor deklaráljuk annak következmény és nem céljellegét, mégis maga az iskola is beállt ebbe a hajszába, s minden tárgyből indít külön felvételi kurzusokat. Ennek alapján gyengének ítélhető az 53,8 %.

Látványosan növekszik az elsőre felvettek aránya A gyors felvételi arány növekedés több okra vezethető vissza

• egybeesik az országos tendenciákkal, hiszen létszámbővítés volt a felsőoktatásban, csökkenő létszámú korcsoportok jelentkeztek
• az első két évfolyam felvételijén még erősen tartottuk magunkat abban, hogy nem leszünk elitgimnázium. A felvételin például az első évfolyamnál kifejezetten szociális okok miatt vettünk fel 8 tanulót. (komoly jelzés volt, hogy közülük mindössze egy tanuló tanult tovább s a kimaradt 7 tanulóból három közülük való volt). 1991 októberében hozott a tantestület határozatot arról , hogy felvételin nem veszi figyelembe a rászorultságot.
• Az iskola alternatív pedagógiai programja visszaiskolásodott, megnőtt a teljesítményelvet figyelembe vevő tanárok, diákok aránya. Az 1996-ban elfogadott új pedagógiai program éppen az eredeti elvek erősebb érvényesítése miatt, átalakította a programot, nem érintve lényegesen a 11-12 évfolyam működési rendjét.

A később felvételt nyertek száma igen magas. Az idei évfolyam későbbi felvételi arányát is hasonlónak feltételezve, tanulóink több mint, 80%-a tovább tanul. Megítélésem szerint a felsőoktatás hagyományos értelmezését ki kellene terjeszteni a post secondary képzésre is. Az itt szerzett szakmák sok esetben felsőfokú végzettségnek tekinthetőek, s sokkal jobb elhelyezkedést, pályát biztosítanak, mint a hagyományos felsőoktatás viszonylag jelentős része. (Megjegyzem a post secondary elnevezés az angolszász országokban az egyetemi képzést is magában foglalja) Ez esetben az AKG -ban - vagy máshol szerzett ilyen , akkreditált bizonyítványokat is figyelembe véve ez az arány valószínűleg 90% fölött van (pl.: mérlegképes könyvelo, programozó, multimédia fejlesztő, PR menedzser stb.), a továbbtanulók száma.

A később felvettek aránya több mint, fele az első évben felvettekének. (az első négy évfolyamon- az ötödiken csak elsőre felvettek vannak- elsőre 152 tanuló, később 85 tanuló nyert felvételt valamelyik főiskolán, egyetemen) Ami jól jelzi az iskola szerepének korlátozott voltát a pályaválasztásban, továbbtanulásban. Az adatokból nem látszik, de igen sok tanuló változtat felvétel után másik egyetemet, főiskolát. Az első évfolyamon például a felsőoktatásban tanulók közül 7 tanulónk ment másik egyetemre. Közülük hárman a meglévő mellé vettek fel egészen más szakot is. (Az ugyanazon szakon főiskolából egyetemre menőket nem számoltam)

A közeljövőben vizsgálni kell, hogy felvettek között mekkora a saját jogon és az alapítványi férőhelyen bekerültek aránya. Ez egyben rámutatna a felvételi eljárásunk néhány jellemző vonására is. Szerencsére az iskolán belül nincs jelentősége az alapítványi és saját jogon bekerültek szempontjának, de kétségtelenül van olyan benyomásunk, hogy az alapítványi helyen bekerültek átlagos teljesítménye gyengébb, s lényegesen nagyobb a szórás köztük, mint a saját jogon bekerültekénél.

Az ötödéven tanulók aránya kezdetben normális mértékű, azóta jelentősen csökken. Kezdetben öt olyan tanulónk is volt, akiket egyetemre felvettek és mellette, vagy halasztva 5. évfolyamra jártak. Meggondolandó az ötödév szerepváltása is. Valószínűleg az elitgimnáziumi státus, az iskolásodás, a fő okok közé tartozik, de önálló elemzést igényel a probléma.

Magas a képzés közben kimaradtak aránya (43 fő). Az AKG harmadik évfolyamától kezdve harmadévtől - néha korábban is- vett fel tanulókat a kimaradtak helyére. Így az AKG - ba ténylegesen beiratkozottak száma 454 fő volt a vizsgált öt évfolyamon. Közülük maradt ki 43 fő azaz 9,4 %. (Megj.: A fenti táblázatban az érettségizettek száma ennél kisebb, mert az 1998-ban végzett évfolyamról még van 10 tanulónk, akik ma is az AKG-ba járnak, Többségükben külföldön tanultak s az alattuk lévő évfolyamra jöttek vissza)

Érdekes adatokat szolgál, ha a felvételi szándékok függvényében vizsgáljuk a felvételi arányokat, Szinte megfordul a felvételi bővülési arány. Míg az első évfolyamok differenciáltabb céljai, a többszempontú felvételi eredményeképpen 100% az első évfolyam szándék és felvételi aránya, addig az abszolút számban jóval magasabb első felvételi arányt elérő (több, mint 50%-al!!) későbbi évfolyamon sokkal több az elégedetlen tanuló. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a 100 % nem pontos, mert egy olyan tanulónkat is felvettek, aki eredetileg nem jelentkezett és van egy olyan tanulónk, aki később döntött a felvételi mellett). Az eredeti program következetes érvényesítését, a teljessé váló iskola olyan – várt és váratlan - problémákkal terhelte, mely jelentősen csökkentette a program érvényesítésének hatékonyságát. Fontos az is, hogy az első évfolyam megtartó ereje nagyobb volt, mint a sikeresebb későbbieké.

Kimaradások a képzés ideje alatt

Megj.: A rossz iskolaválasztási okkal azokat a tanulókat jelöljük, akik még 0. évf során, vagy annak végén kerestek másik iskolát

Mint látható a kimaradások egy része olyan okra vezethető vissza, amire nincs befolyása az iskolának (pl.: betegség, külföldi tanulmányok- bár a külföldön tanuló tanítványaink nagyobbik része visszajött az AKG -ba és vagy saját évfolyamán, vagy az alatta lévőn folytatta tanulmányait. 1995 óta évente 10 fő körül van a külföldön tanulók létszáma)

Amire van befolyásunk az, egyrészt az iskolaválasztás hatékonyabbá tétele, másrészt az iskolai kudarcok csökkentése. Az iskolaválasztás eredményesebbé tétele különösen azért fontos, mert nagyon nagy a túljelentkezés hozzánk, s a hibás választás más gyerekeket zár ki az AKG -ból. A hatosztályos belépésével egyrészt nehezebbé vált a feladat, hiszen kisebbek a gyerekek, másrészt könnyebbé, hiszen nem keresztfélévvel jönnek, s így nehezebb újra iskolát választani.

A fő probléma azonban az iskolai kudarcok miatt távozók magas számaránya 21 fő 4,6 %. Nem statisztikailag magas ez a szám, hanem az AKG meghirdetett pedagógiai programja miatt. Egy iskola, amelyik élettérként, jelenelvű program kialakítására vállalkozott, nem veszítheti el, minden 20. tanulóját. (Fontos megjegyezni, hogy ilyen okok miatt legtöbben arról az évfolyamról maradtak ki, akik éppen akkor jártak ide, amikor az AKG alapkérdéseiről folyt vita, amikor döntés született a hatosztályos gimnáziumról a kisiskolai rendszerről, s az oket tanító patrónusok közül is sokan elmentek. Az évfolyam 8 induló patrónusa közül ma csak 4 dolgozik az AKG- ban) . Értékelendő az is, hogy az évfolyam felvételi aránya a legmagasabb az AKG-ban.

A felsőoktatásban tanulók megoszlása

Nem állami felsőoktatási intézményben:

Egyetemre jár 213 fő

Főiskolára jár 103 fo

Összesen 316 fő

1. Az adatokból jól látható, hogy tanítványaink jelentkezését, nem befolyásolják lényegesen a bejutási esélyek egy-egy egyetemre. Többségük több felsőoktatási intézménybe jelentkezik ugyan , de végzéskor már határozott elképzelésük van az irányokról (az egyetemen ez az elszánás viszonylag sokszor változik). Tanítványaink többsége elitegyetemre, főiskolára adja be a lapját. Elenyésző, azoknak az aránya, akik a ”valahol továbbtanulok, s majd lesz valami” attitűdjével indulnak felvételizni. Vidékre nagyon kevesen mennek, ugyancsak relatíve kevesen választják az alacsony pontszámmal bejutást biztosító felsőoktatási intézményt (Így legtöbben a BKE, ELTE, ill., valamilyen gazdasági főiskolát választják)
2. Kiugróan magas a gazdasági felsőoktatásban résztvevők száma. Noha az iskolán belül nincs különösen kiemelt szerepe a közgazdasági képzésnek, az iskola hívószava egyben motivációt is jelent. Ez a kijelentés, hogy nincs jelentősebb szerepe a közgazdaságtannak, csak az AKG -n belül érvényes, hiszen nálunk - szemben a többi gimnáziummal- többféle tevékenységformában- minden tanuló tanul gazdasági tárgyakat. 11-12. évben minden évfolyamon a tanulók több mint, fele választotta a közgazdaságtant felvételi tárgyként, s életpályaként is. Itt kell megjegyezni, hogy a gazdasági főiskolákon tanulók döntő többsége a közgazdasági egyetemet is megpályázta. Érdekes az is, hogy inkább később tanulnak tovább, de nem választja a többség a vidéki közgazdasági fakultásokat.
3. A gimnáziumi átlagnál lényegesen magasabb a magán felsőoktatásban résztvevők száma. Ennek nem elsősorban anyagi okai vannak- természetesen nem mellékes körülmény, hogy tanítványaink anyagilag az átlagnál jobb helyzetben vannak - sokkal inkább azért alakult ez így, mert a gazdasági pályákon lényegesen magasabb a kompetitív szféra kihívásaira reagáló, rugalmasabb magánképzés aránya. (IBS, NÜF, MÜTF)
4. Érdekes tapasztalat, hogy az utóbbi években megnőtt az egyházi felsőoktatásban résztvevők aránya is. Azért meglepő nálunk, mert az AKG alapvetően materialista értékeket közvetítő intézmény. Meggyőződésem szerint, ez a látszólagos ellentmondás azért jött létre, mert egyrészt iskolánk nagyon nyitott mindenfajta gondolat felé, lényegesen részletesebben tanítjuk a különböző vallásokat, nézeteket, mint máshol, másrészt a gyerekeink egy része mérlegelve a bejutási lehetőségeket, az erősen szelektív ELTE helyett választják a Pázmány, a Károlyi hasonló szakjait. (Tehát Budapesten hajlandók a gyengébbnek vélt egyetemre jelentkezni csak vidékre nem)
5. A nem nappali oktatásban résztvevők aránya viszonylag kicsi, s leginkább időlegesen vesznek részt benne tanítványaink. Akit elsőre nem vesznek fel a nappali képzésbe, levelezőn, távoktatásban tanul, majd később ismét felvételizik nappalira. Bár van olyan tanulónk, aki később munka mellett tanul tovább ebben a formában.
6. Nem látszik az adatokból , de tudomásunk van róla, hogy viszonylag nagy mobilizáció az egyetemek főiskolák között volt tanítványainknál. Az a pálya, amire szüleik, az iskola állította őket még tanulmányaik alatt korrigálódik. Szubjektív tapasztalat, hogy nincsenek igazán erős motivációk általában a választott pálya iránt. Rövid időn belül érdemes lesz pályavizsgálatokat, beválási interjúkat készíteni sokukkal.
7. Az utóbbi két évfolyamon színesedett a paletta, a választott felsőoktatási intézmények listája.

1. A továbbiakban a felvételi nyilvántartást nem csupán évfolyamonként, hanem a tendenciák feltárhatósága miatt, idősorral, s összehasonlítva kell a kisiskola vezetőknek összeállítani
2. El kell készíteni évente kisiskolánként – legalább a 9.évfolyamtól- a tanulók szándékainak összesítését, s vizsgálni annak változását, a vele kapcsolatos teendőket
3. El kell készíteni a saját jogon bekerültek és az alapítványi férőhelyesek felvételi szempontú összehasonlítását, s levonni belőle az AKG saját felvételijére vonatkozó tanulságokat, majd ennek megfelelően korrigálni a felvételinket.
4. Ismét át kell tekinteni az ötödévfolyam szerepét.
5. Ki kell alakítani egy életpálya vizsgálati módszertani anyagot, hogy néhány év múlva alkalmasak legyünk egy hosszabb távú elemzésre (egyetemi életpályák, értékek, pályakezdés)
6. A kisiskoláknak végig kell gondolniuk a kimaradásokkal kapcsolatos teendőiket. Nem is előre, sokkal inkább az előző időszak tapaszasztalait kell összeszedni, megkeresni, hogy ki és mikor, milyenhibát követett el, s ezekből az esettanulmányokból kell létrehozni a patrónusok számára olyan veszélyfelhívó szakanyagot, amelyik segíti őket a kimaradás megelőzésében.
7. A jelenleginél sokkal hatékonyabb formákat kell találnunk a külföldre menő és visszatérő tanítványaink segítésében, a patrónusi feladatok meghatározásában.
8. Át kell gondolni, megfelelő szakmai anyagok elkészítésével az AKG tantestületének álláspontját az OKTV-vel, OSZTV-vel kapcsolatban.