gondolatok hátrálnak bennem a kezdetekig

porig égetem emlékedet

kigyógyítva a lelket a fényből

várom a mély viharait

az élni tanítókat

várom hogy tékozló fiúként erőm visszatérjen

leleplezni a csöndet mely fájdalmam szegi

nézem az alvót ahogy hűtlenül magához

süllyed a térben s titkával megtelik

nézem a súlytalan arcot

a pusztuló tiltakozást

az elérhetőből lett

elérhetetlent

ó szépség

poklod járva a lélek mindenhez egyszerre ér

árnyak hatolnak a szívig

a lélek tánca elnyomja az álmot

csöndek egyesülnek

szándékok győznek szándékomon

áldott a távolodó

áldott amit haló láng a születőnek mond

Draviczky Ágnes ismertetője a kiállításról