11. szám 1997. november 28. - december 11.

Az előző számban megígértekhez híven, Eisler Kornél, tizenhárom perces dokumentumfilmjének kritikáját publikáljuk itt. (Bevezetőnek, ennél nem is kell több.)

Nehéz egy ismerős alkotását kritizálni, mert az ember folyton a fogalmazással bajlódik amiatt, hogy nem tudja milyen hangvételt használjon. Én megpróbálnám elfelejteni az egész szituációt és csak szimplán leírni azt, ami a második vetítés után egy héttel az eszembe jut a látottakról. Így ami itt következik valójában senkinek sem szól, valamilyen oknál fogva mégis meg fog jelenni.

Nekem összességében rettentően tetszet amit láttam, azt azonban nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire köszönhető a Kornélnak és/vagy a Misinek és mennyire adódik egyszerűen abból, amit Egyiptomban talál az ember, ha odamegy. Másképp fogalmazva: mennyivel csináltak ők többet annál, hogy rettentő szép helyszínen felvett, rettentő szép képeket raktak egymás után? És így, hogy ezt a kérdést sikerült ilyen remekre fogalmaznom, szerintem mindenki, aki megnézte a filmet, tudja, hogy sokkal többről van szó. Rengeteg munkát igénylő feladat volt ez, és amit csináltak az szerintem bravúros. Vagyis nem rontották el a szépet, csak szebbé, - vagy hogy ne legyek ekkora nyálkupac: érdekesebbé - tették. És ez bármennyire hihetetlennek hangzik is, tényleg így van. Szereztek profi narrátort (ami így utólag nem is tűnik akkor túlzásnak, mint a film nézése közben) kitaláltak egy szöveget a már meglevő anyaghoz (és nem fordítva) és helyenként még a humor hatékony fegyverét is bevetették a dokumentumterepen, ami enyhén szólva nem megszokott. Mindezeknek köszönhetően olyan sajátos és bájos stílust teremtettek, amit tényleg csak élvezni tud az ember. Nem túlzás azt mondani, hogy elszállás. És ebben nagy szerepe van az utaztatásra rendkívül alkalmas filmzenének.

A "Ré birodalmá"-ról három dolog kapcsán lehet rosszat mondani. Elsősorban a főcímről, ami szerintem egyáltalán nem passzol a nyitókép hangulatához, sőt, ha őszinte akarok lenni, elrontja azt. Az alkotók helyében, ha módom volna rá lecserélném. Másodsorban néha zavaróan hat, hogy - nyílván állvány hiányában - néhány svenknél be-beremeg a kamera, esetenként mozog az állókép. Végül a már említett narrációról csak annyit mondanék még befejezésképpen, hogy engem eléggé zavart a film nézése közben, hogy egy olyan hangot hallok, amit már rengeteg profi produkció közben hallottam.

Szép volt Kornél, gyerünk a Deszkással, éljen a Party Time!!!