20. szám 1998. december Csak egy jó érzés marad
Kardos Éva egyébként maga is kint volt a tüntetésen. Mint mondja, számára fantasztikus élmény volt, no meg egy kicsi nosztalgia. ő is tiltakozott, igaz az új törvény közvetlenül nem érintené. Egyszerűen csak úgy érezte, el kell mondania a véleményét. Azt, hogy nem szabad ilyen erőszakkal politizálni. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket biztos nem lehet felülről megoldani. Ha valaki kábítószert használ, akkor általában valamilyen problémája van, és attól, hogy rács mögé zárják, a probléma még megmarad. Ha a törvény életbe lép, akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetnek mindenkit, akiről kiderül, hogy használ drogokat. Megesik, hogy gyilkosságért is csak öt-hat évet adnak valakinek. Kardos Éva szerint azonban nem a számok számítanak igazán. Büntető törvénykönyvvel egyáltalán nem lehet ilyen dolgokat megoldani. Bűncselekmények esetében mindig van egy áldozat és egy elkövető. Vajon kit tekintünk áldozatnak, ha egy gyerek drogot vásárol egy dealertől és használja azt? Valószínűleg a gyereket. Mert ha így van, lehet-e egyáltalán az áldozatot büntetni? Az új elképzelések szerint lehet. A kérdés csak az, hogy milyen következményei lesznek egy ilyen törvénynek. Sokak szerint pont az ellenkezője annak, amit a kormány el akar érni. Senki sem mer majd segítséget kérni másoktól, és mindenki csak sokkal óvatosabb lesz. Egyesek szerint ketten-hárman lesznek azok, akik meggondolják magukat, de a többség biztos nem ijed majd meg még ettől sem. Egy kockázattal több, hát még ügyesebbnek kell lenni.
Baranyai István sem igazán tudja. “Nehéz kérdés,
minden esetben mérlegelnem kellene.” Szerinte különböző fokozatok vannak. Ha valaki
droggal kereskedik csak azért, hogy hasznot szerezzen belőle, az egyértelműen nem
való ebbe az iskolába. “Az ügy jogi útra terelése már nem az én feladatom lenne,
valószínűleg a nevelőtestületnek kellene ebben állást foglalnia” – tette
hozzá. Ha kiderülne, hogy valaki már drogfüggő, vagy igen gyakran használ és nem
csak könnyűdrogot, a dolog semmiképpen sem maradhat a két ember magánügye.
“Ilyenkor, úgy érzem, kötelességem lenne a dolgot elmondani a szülőknek” –
mondja – “Egy ilyen diák önmagától nem biztos, hogy orvoshoz, pszichológushoz
fordulna, még akkor sem, ha szüksége volna rá.” Aztán megint egy újabb eset az, ha
valaki néha-néha használ drogokat, például bulikon. Vagy esetleg csak egyszer
próbálta ki. “Ekkor először természetesen vele beszélnék. Nem lehet ezt így előre
eldönteni, minden eset különböző, mindig más probléma van a háttérben. Kardos Éva nagyot szív a cigarettából. “Látod, én is egy drogfüggő vagyok.” – mondja mosolyogva – “Egyébként szerintem nem igaz, hogy sokan csak a buli kedvéért mentek el a tüntetésre. Ha az abortusz-szabályozó törvény elleni tüntetésen is ilyen sokan lesznek, ki fog derülni, hogy itt valami másról van szó.” Akkor majd természetesen ő is ott lesz és ő is tiltakozni fog. Mert egyszerűen csak jó érzés, nagyon jó érzés. Az igazságtalanság ellen küzdeni. - münz - |