20. szám 1998. december

Mi újság?

Már a mikulás után, de még a karácsony előtt. Tipikusan kritikus időszak. Esik a hó, az utcák csúsznak, és senkinek sincs kedve már iskolába járni. Mint amikor egy focimeccsen a játékosok már csak kóvályognak a pályán: mindenki nagyon várja a megváltó sípszót, amely lefújja az első félidőt. Mi az, ami ilyenkor feldobhatja az embert? Esetleg egy jó meleg kávé, esetleg egy izgalmas sítábor. Esetleg a Szubjektív.

Előző számunkban közölt hirdetményünk rendkívül hatékonyra sikerült. Sokan jelentkeztek munkatársnak, éppen kihalófélben lévő szerkesztőségünk létszáma pillanatok alatt tizenkét fősre emelkedett. Ez példátlanul nagy szám, fel is merült bennünk a kérdés: ha ennyien írják a Szubjektívet, lesz-e egyáltalán valaki, aki majd olvassa?

Mindenesetre ennyi emberrel már lehet lapot csinálni. Több cikkből tudunk válogatni, több témának tudunk utánajárni. Valószínűleg már mostani számunkon is látszik a változás.

Fő témánk megint a drog. Az apropó most természetesen a tüntetés. Ha összeállításunkat elolvasod, megtudhatod, hogy az AKG-s közvélemény egyöntetűen elítéli a készülő törvényt.

a szerk.