20. szám 1998. december

Szerelem

Szerelem. Furcsa érzés. Eddig még soha sem esett meg velem ilyesmi. Meglehet ez az első és az utolsó alkalom…

Nem tudom megmagyarázni, mi történt. A körúton mentem. Már esteledett. A zúzmarás fák kopaszon álltak az útszélen. Csak egy röpke pillanat műve volt. A szél süvítve átjárta az éjszakát. Minden fázott, didergett körülöttem. Csak nekem lett hirtelen melegem.

Mert ekkor ő váratlanul megállt. Megtorpantam. Olyan volt, mintha egy jeges kéz markolt volna belém. Érthetetlen, bizsergő érzés. A szívem erősen kezdett kalapálni. Félve tettem fel magamnak a kérdést: Miért állt meg pont akkor? Miért pont itt? Csak nem azért, mert. . . Érezhette rajtam, hogy tétovázok. Nem mozdult. Tudtam, hogy most nekem kell csinálnom valamit. Mégis szinte lebénultam félelmemben.

Csönd volt. Sehogy se tudtam indítani. Nem találtam szavakat.

Hirtelen azonban megembereltem magam! Odaléptem hozzá. Lassan, óvatosan megérintettem gyönyörű, áramvonalas alakját. Forrónak éreztem.

Percek, tízpercek teltek így el. Már-már szégyelltem magam.

A motorháztető még mindig nagyon meleg volt. A hűtővíztartály füstölgött. Lehet, hogy a tengelykapcsolóval történt valami. Nem tudom. Mindenesetre kiszedtem néhány csavarkulcsot a csomagtartóból.

És most szerelem.

-münz-