21. szám 1999. március
Back to back
1999. január 23. Békásmegyer. Kosárlabda, III. kerületi döntő. Az AKG mint címvédő(!) érkezik a helyszínre.
Kis csapat, kilencen vannak. A szurkolótábor is kitesz minimum ennyit.
Első meccs. Kideríthetetlen, ki ellen. A lényeg a sima győzelem, az első félidőben kapott gól nélkül. A második félidő kicsit nehezebb, de a győzelem így is nagyon könnyű.
De nézzük, hogy kik is voltak a csapatban. Új csapattársakat is avathatott az iskola. Rese Teríts! Bogyó hiányát orvosolva Gödryt (18) tradelte Norbert edző. Mivel Sebi sem tudta vállalni a játékot, egy nagy kaliberű játékosra is szükség volt. Ezt Puskás “Öcsi” István személyében találta meg az edző. Pusi nem igazán számított arra, hogy neki is csillognia kell, ezért nem volt nála cucc, de szerencsére egy teniszcipőben és egy szürke, oldalt rózsaszín csíkos rövid melegítőben el tudta vállalni a játékot. Tehát ők voltak ketten, akik bemutatkoztak, és ezzel kivették részüket a győzelemből. Végül is volt egy harmadik személy is Sári Gergő személyében, ám ő annak ellenére, hogy még nem játszott öreg motorosnak számít.
Így készült neki a csapat a második meccsnek, amelynek győztese a döntőbe kerül. Az ellenfél csupa testépítőből állt, esélyeink, pontosabban önbizalmunk erősen megcsappant. A félidőben 7 ponttal mentek is a Buldózerek. A második félidőben aztán kijött, hogy miért az AKG a címvédő. Bognár vezényletével simán egy ponttal legyőztük őket. Irány a döntő.
Itt tenném hozzá, hogy szurkolótáborunk hihetetlenül buzdította a csapatot. Mindig annak a nevét skandálták, aki éppen kosarat szerzett. A negyedikes lányok Megyesi Gabi tanárnő vezetésével igazi aréna-hangulatot varázsoltak a csarnokba.
A döntőben a helyi BK-smegyeri csapattal csaptunk össze. Természetesen ekkor már teljesen könnyedén véve az egészet, nyertünk, igaz csak 2 ponttal, de ez teljesen mindegy.
A lényeg, hogy a suli ismét bebizonyította: a kerületben nincs a mienknél jobb csapat.
Egyet kívánhatunk: 3PEAT.