21. szám 1999. március

Fábry Sándor estje

Egy fáradt, borostás férfi áll fel az Articsóka étterem színpadának szélére, szép lassan leveszi pulóverét, majd jó estét kíván mindenkinek. Kicsit állítgatja a fényt, hogy azért mégse világítson teljesen bele a képébe. A teremben lehet vagy 40 ember, és mind a humoristát nézi. Kér egy kis tapsot magának, hogy kicsit “beindítsa az estét”. Elkezdi mesélni legújabb kalandjait, amelyek kenyai útja során estek meg vele. Részletesen előadja a szafariban, a vonaton és a szállodában való étkezésnél történteket.

Néha Kenyáról áttér valami teljesen más témára, de a közönség így is remekül szórakozik. Elmeséli, hogyan utazott az afrikai “iránybuszon”, ahol megismerkedett a falusi Sanyi bácsival, majd mikor úgy érzi, hogy az utazási élményei már kicsit unalmasak, feldob egy témát, és arról kezd el beszélni. Próbálja a nézőket is bevonni a társalgásba, de ez valahogy nem nagyon akar sikerülni. Utána áttér mongóliai útjára, majd elmeséli, hogyan kellett ajánlólevelet igényelnie Dézsma Irmától. Felidézi a szocializmus nevetséges dolgait, lecsillapítja a SZOT-üdülői hangulatot, majd megjegyzi, hogy a szombaton “kiizzadt” Showderben a vendégek jelentősen csökkentik a színvonalat. Főleg Esztergályos Cecíliára tesz egy-két megjegyzést, de mindenki jót derül rajta. Kipuhatolja, hogy hallgatták-e a Rádió Kabaréban, majd amikor mindenki rávágja, hogy igen és remek volt, kaján mosollyal az arcán közli, hogy csak ennyit akart tudni.

Kicsit már szomjas, így kimegy, pohárral és cigarettával a kezében tér vissza. Innentől lehet azt érezni, hogy ez az ember az “igazi” Fábry Sándor. Már nem arra összpontosít, hogy jó poénokat mondjon, csak beszélget a közönséggel, és elmondja a véleményét. A káromkodások csak úgy “röpködnek” a levegőben, de senkit nem zavar, ez hozzátartozik a dologhoz. Néha mesél egy viccet, ilyenkor a vendégek nagy része majd lefordul a székről jókedvében. Majd az órájára pillant, megköszöni a figyelmet és elbúcsúzik. Kint az előtérben még beszélget pár nézővel, teljesen közvetlen és normális. Úgy kezelte a közönségét, mintha egy baráti társaságnak adta volna elő sztorijait. Így, hogy Fábry improvizált, sokkal jobb lett az este, mintha otthon bámultuk volna a TV-ben enyhén erőltetett szellemességei előadása közben.

Móni

link: www.showder.com