23. szám 1999. június
Gyomrunk jegyese
Az egyik áprilisi tantestületi értekezleten a tanárok kétharmados többséggel megszavazták az ebédjegy bevezetését. Szabó Gábort, az újítás kezdeményezőjét kérdeztük.
Szub: – Közérzeti, vagy gazdasági problémák miatt szavazták meg az ebédjegy bevezetését?
Sz. G.: – Én több problémát is hallottam. Velem is előfordult már, hogy feljött hozzám egy csibém, hogy menjek le vele a konyhára, mert a konyhásnéni azt állította, hogy a gyerek már evett, közben ez nem így volt. Számos hasonló félreértés történt. Sokan más nevet mondanak be és mást esznek, mint amire beírták magukat, így azt gondolom, hogy az ebédjegy majd sokkal tisztább viszonyokat fog teremteni.
Szub: – Mi lesz ennek a rendszere?
Sz. G.: – Gondolom a patrónusi munka nem csökken majd, hiszen ugyanúgy ki kell majd tölteni a gyerekekkel a kis táblázatot. Mint eddig is, heti bontásban lehet majd az A, B és C menü közül választani és az ebédjegyet cserélgethetik majd egymás között a diákok. Az értekezleten Horn tanár úr vehemensen képviselte ellenvéleményét, miszerint a diákok elveszítik majd a jegyeket. Szerintem tudtok vigyázni rá, ugyanúgy, ahogy pénzt is hordtok magatoknál.
Szub: – Hogyan fogják hitelesíteni az ebédjegyeket?
Sz. G.: – Ezt nem tudom, gondolom pecséttel. Az tényleg fontos, hogy ne lehessen hamisítani.
Szub: – Mit szólt a konyha ehhez a döntéshez?
Sz. G.: – Úgy hallottam, hogy igen pozitívan álltak hozzá. Örültek, hogy nem kell majd mindig kérdezősködni, azonosítani a gyerekeket. Én is bízom benne, hogy be fog válni, és akik ellenezték, azok is belátják majd, hogy működőképesebb az ebédjegy, mint az eddigi rendszer.