23. szám 1999. június
Dani, az úr
Varró Dani 1996-ban
érettségizett az AKG-ban. „Bögre azúr" című első kötetét a könyvhét
alkalmából most jelentette meg a Magvető Kiadó. A könyv bemutatója június 2-án
volt az AKG könyvtárában. Varró Danival beszélgettem.
Szub: Mikor indultál el ezen a pályán?
VD: Általános iskolában, 12 éves koromban kezdtem el írni. Amikor a Toldit tanultuk, írtam én is egy kiseposzt. A nővérem is írt verseket, ez is motivált, én is olyan sikereket akartam elérni, mint ő. Egyszer elütött egy autó, és a kórházban unalmamban irogattam. Ezek a dolgok összejátszottak, és így kezdtem el verseket írni.
Szub: Milyen szerepe volt alkotó tevékenységedben az AKG-nak?
VD: Biztosan nagy szerepe volt, mivel ott alakult ki, hogy én most a versírást komolyan csinálom. Nagyon sokat segített Gaszner Tibor a magyartanárom, és más tanárok is. A Press abban az időben még jól futott, és volt benne egy kulturális rovat, amit én szerkesztettem. A légkör is nagyon jó volt.
Szub: Kinek mutatod meg először a verseidet? Van olyan személy, akinek fontos a véleménye?
VD: Általában először az anyukámnak
mutatom meg és a barátnőmnek. Utána elküldöm egy lapszerkesztőnek, és ő is
véleményezi. Géher István tanárom az Angol Tanszéken, ő költő, szintén megnézi
a verseimet.
Szub: Az előbb az Angol Tanszékről beszéltél. Pontosan hol tanulsz most?
VD: Az ELTE-n harmadik éve magyar és angol szakos vagyok.
Szub: Szoktál fordítani?
VD: Igen, szoktam, angolból és más nyelvekből is, és nagyon szeretem. Igazából sokkal komolyabban és ambiciózusabban foglalkozom versfordítással, mint versírással, és sokkal inkább fordítói hivatástudatom van, mint költői. Van egy csomó tervem, hogy mit szeretnék lefordítani, míg általában a versírással kapcsolatban nincsenek előre terveim.
Szub: Milyen nyelvekből és mit fordítasz?
VD: Főleg angolból. Eleinte klasszikusokat fordítottam, például Shakespeare szonetteket, ez nem olyan nehéz feladat. Mostanában pedig rábuktam a humorosabb, mókás angol light verse és non-sense költészetre. Ebből szeretnék majd előbb-utóbb egy kötetet. Egy csomó megbízást is kaptam már, nyersfordításból fordítottam német verseket. Lehet, hogy egy Goethe-kötetbe is bekerülök. Fordítottam portugálból, csehből és törökből is.
Szub: Mikor és hol publikáltál először?
VD: Eleinte az AKG Pressben publikáltam,
aztán a Mozgó Világban és a Magyar Naplóban, mert ők csináltak összeállítást
egészen fiatal költők verseiből. Azóta az Élet és Irodalomban, a Nappali Házban, a
Jelenkorban, a Holmiban publikálok, és most fogok megjelenni a 2000-ben.
Szub: Hogyan jött létre a köteted?
VD: Megkeresett engem a Magvető Kiadó igazgatója, Morcsányi Géza, és kérte, hogy mutassak verseket. A szerkesztővel együtt elolvasták, és azt mondták, hogy ebből szívesen csinálnak egy kötetet. Én elfogadtam, de nem vagyok benne biztos, hogy jó dolog, hogy ilyen hamar megjelent.
Szub: Mit szólt Géher, Nádasdy és a többi mai költő a stílusukat parodizáló verseidhez?
VD: Az emberek általában szerintem örülnek, ha paródiát írnak róluk, mert az azt jelenti, hogy számítanak, és elismerést is jelent tulajdonképpen. Azt hiszem, hogy Géher tanár úr először egy picit megbántódott, bár ezt nem mondta. Akitől kaptam visszajelzést, az örült. Kukorelly szerint mindegyik jó, csak az övé nem, Nádasdy még lehet, hogy nem is hallotta. Egyébként a paródia érdekel most nagyon a fordítás mellett.
Szub: Milyen terveid vannak még?
VD: Én nagyon örülök, hogy megjelent ez a kötet, mert úgy érzem, hogy most egy darabig nem kell verset írnom, és az utóbbi fél évben úgyis csak egy verset írtam. Viszont fordítani szeretnék. Jó lenne egy ilyen light verse kötetet kiadni, és úgy tűnik, lehetőségem lesz egy mesés-verses gyerekkönyv kiadására. A versírást most egy kicsit hanyagolni fogom.
Amúgy iskolába járok, és azt tervezem, hogy levizsgázok és „felsőbb osztályba léphetek".
fotó: Montázs