24. szám 1999. október
Henry Fool
Egy züllött, rejtélyes figura érkezik egy züllött, rejtélyes
kis közegbe. A szellemi fogyatékosnak hitt fiatal szemeteshez és családjához
költözik be albérletbe. A húg helyett a depressziós mamát választja, de a húgnak
is gyereke lesz tőle később, így tanúi lehetünk majd egy WC-n történő kényszerű
lánykérésnek is különböző hangeffektusok közepette. Közben a kukásból híres
írót csinált, ő pedig eláshatja az általa sokra tartott Vallomások című
írását, mert kiderül róla, hogy olvashatatlan. Aztán megöl egy embert, mert az
verte a feleségét és megerőszakolta a fogadott lányát.
A jó filmismertető nem írja le a film történetét, mert ha lelövi a poént, akkor üres marad a mozi. Aki azonban ismeri Hal Hartley filmjeit (pl. Flirt, Trust), az sejti, hogy ebben a filmben nem a történeten van a hangsúly.
Hogy valójában miről szól a film? Két különös férfi barátságáról, erőviszonyaik változásáról, arról, hogy Henry Fool (Thomas Jay Ryan), egy tehetségtelen, de magában hinni tudó, nagy eszméket hirdető, de akaratgyenge, a sors igazságtalanságain töprengő, de tenni lusta, egoista és alkoholista, nemi erőszakért elítélt, börtönviselt férfi hogyan tud segíteni az érzéketlennek látszó, ügyefogyott, de szellemi fogyatékosnak csak hitt, gátlásos, zord, de lelkiismeretes Simonon (James Urbaniak), akin mindenki kitöltheti a dühét, aki soha nem válaszol vissza, legfeljebb lehányja egy lány fenekét…
Látjuk, hogyan épül be a lázadó Henry Fool mégis a társadalomba mint
családapa, hogyan érinti őt és Simonnal való barátságát az, hogy az ő Vallomásai
senkinek nem kellenek, míg az általa kibontakozó Simon világhírű lett, és hogy
hogyan süllyed vagy emelkedik abban a mocskos külvárosi környezeben, ahol éppen a
nagy eszméket hirdető párt képviselője az, aki feleségét félholtra veri, és
akinek 13 év körüli fogadott lánya felajánlkozna Henrynek csak hogy az ölje meg a
mostohaapját…
Megtudjuk, hogyan válik híressé Simon, akinek őszinte versére a kínai boltos néma lánya megszólal, akinek versét obszcenitása miatt sokáig viszszautasítják, majd hirtelen elkezdik dicsőíteni és értekezni róla, és hogy vajon hogyan és miért jön meg a kiadónak a kedve ahhoz, hogy mégis kiadja, annak ellenére, hogy egyszer már elutasította, mint egy szemetes szemetét.
Sem Henry Fool Vallomásait, sem Simon verseit nem halljuk a filmben, csak a hatást látjuk. Viszont Vallomások a filmről címmel megjelent egy ingyenes kis füzet, amit a moziból hazafelé menet elolvasol, és rájössz, hogy ez a film sokkal jobb, mint amilyennek te láttad. És ez nem feltétlenül a film hibája.
A Henry Fool-ért az író-rendező Cannes-ban elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat.