24. szám 1999. október Virtuális államokLétezik egy állam a földön, amelynek minden polgára egyben miniszter is, ám tilos királyt vagy elnököt választani. Himnusza naponta változik, és amint a polgárság száma eléri az 5 milliót, kérelmezni fogja az ENSZ-tagságot. Területe mindössze 20 négyzetméter, ahol az egészet működtető szerver található. Régen a nemzetiség azok közé a jellemzők közé tartozott, amit nem maga választott az ember. Megszületett, és attól fogva a kis bejegyzés az igazolványában egy életre eldöntötte: ő az angol/német/magyar/jugoszláv/etióp/etc. nemzet polgára. Később aztán elsajátította a nyelvet, és ezáltal a későbbi sorsa végképp eldőlt. Azután persze emigrálhatott, vagy vehetett fel kettős állampolgárságot, ám ez hosszas volt és bonyolult. Az, hogy milyen nemzetbe született bele, meghatározta az életét. A gyerekkori mondókákkal és dalocskákkal együtt a saját nemzetének kultúráját vitte tovább. Most már, köszönhetően a fejlődésnek, természetesen ez is másképpen van. Az Internet hatására kinyílt előttünk a világ; semmi rendkívüli nincs már abban, ha az unalmas számtech óra alatt IRC-n cseverészünk hongkongi haverunkkal a chaszid rave irányzatairól. Egyszeriben minden opcionálisan választható lett, akár az igényesebb telepítő programoknál. A kultúra immár nem tradícióként, generációról generációra továbbítódik, hanem szabadon áramlik az egyes generációk között. Jogunk van a saját világunkat olyanra formálni, amilyenre mi óhajtjuk. Nos, köszönhetően egy belgrádi embernek, többé nem kell úgy éreznünk, hogy nemzetiségünk valamilyen nehezen megváltoztatható dolog. A karosszékünkben ülve lehetünk egy állam tagjaivá, szavazhatunk, élhetünk társadalmi életet, kaphatjuk meg útlevelünket és állampolgárságunkat. Ráadásul, ha a polgárok száma eléri az ötmilliót, az állam tagságért jelentkezik az ENSZ-be, vagyis „fizikailag” is létezni fog. Létrejött a Cyber Yugoslavia, azaz bizalmasan csak Juga (kb. olyasvalami lehet, mint a „jugó”). Egyenlőre még sem a földrajzi, sem a politikai térképeken nincs rajta, csak az Interneten létezik. Ez az elnevezés ne keltsen semmiféle előítéletet; a Jugoszlávia névhez tapadó titóista, illetőleg milosevicsi eszmerendszert felejtsük el. Ugyanis ide elvileg bárki, bármilyen országból csatlakozhat, és ezt sokan meg is teszik. Ahhoz, hogy tagjai lehessünk, nem kell más, csak web-, és email-hozzáférés, persze azért egy kis angol nyelvtudás sem árt (ha az ember tud „jugoszlávul”, annak is jó hasznát tudja venni). Aztán, ha kitöltöttük a bejelentkezési űrlapot, meg kell választani, hogy minek kívánunk a minisztere lenni. Itt tényleg csak a fantázia szabhat határt, a sörtől a korrózión és a speed-metálon át a hosszú combú szőkékig bárminek nyithatunk irodát. A király-, illetőleg elnökválasztást tiltja az alkotmány. Az állam hivatalosan csak szeptember kilencedikén kezdte meg működését, de az első bejegyzés július hetedikei dátumú; Zoran Bacić, a webmaster miniszter, Saša Nikolić pénzügyminiszter, John Morine, a pálinka minisztere, továbbá a déli tenger minisztere, Dragan Vračar az alapító négyes. Ízelítőként az első pár sort idézem az oldalról: „Ez itt a Cyber Yugoslavia, a cyber jugoszlávok hazája. 1991-ben veszítettük el országunkat, ekkor lettünk Atlantisz polgárai. 1999 szeptemberétől itt lesz a hazánk. Nincsen fizikailag országunk, de van nemzetiségünk, és adunk ki CY útlevelet és állampolgárságot. Ha jugoszlávnak érzi magát, örömmel vesszük jelentkezését a CY állampolgárságért; tekintet nélkül arra, hogy pillanatnyilag milyen egyéb állampolgársága(i) van(nak), mindenképpen meg fogja kapni. Kérjük önt, hogy olvassa el Alkotmányunkat, annak érdekében, hogy megismerje a részleteket is. Ha csupán érdeklődő, látogasson meg minket, mint turista.” Az állam rendelkezik címerrel, zászlóval, és minden egyéb formasággal is. Az alkotmányt már tíz nyelvre lefordították, köztük eszperantóra, de valószínűleg a 11 magyar egyike hamarosan elkészíti a magyar nyelvű fordítást is. A polgárok száma napról napra nő, jelenleg körülbelül ötezren lehetnek. Az oldalakon található diagram állítása szerint a legtöbben kis-Jugoszláviából jelentkeztek. A második helyen Amerika (hát igen, ama bizonyos olvasztótégely) áll, utánuk Nagy-Britannia következik. A listán Horvátország és Szlovénia is előkelő helyen szerepel. A legtöbben a nem volt jugoszláv országokból kint élő délszlávok, de nem kell megijedni, nem mindenkinek végződik itt „ić”-re a neve, jócskán akadnak „autentikus” külföldiek is. Nem ez az egyetlen virtuális állam az Interneten. Hamar megjelent a konkurencia, a CyberSlavija képében. Ez az állam nem rendelkezik címerrel, és útlevelet sem bocsát ki. Készítője a szabadkai származású, 37 éves számítástechnikus, Aleksandar Jurić, aki az Egyesült Államokban, St. Louisban él. CyberSlaviában a hivatalos nyelv az angol és a „jugoszláv”. Az államnak saját vallása van, beavatási szertartással és minden egyébbel. Eltérően a CY-től, a CyberSlavijának állandó himnusza van, amit Plamenko, a turizmus és az udvari bolondok minisztere szerzett. A himnuszból és a polgárok címéből arra lehet következtetni, hogy az alapítók valaha egy baráti körhöz tartoztak az egyetemen, csak aztán szétszóródtak a világban. Létezik még egy „jugoszláviás” virtuális közösség, aminél szintén nem adnak ki útlevelet, a YU Qwest. A YU Qwest szintén szétszóródott emberek közössége próbál lenni, ám az oldalai sokkal bonyolultabbak az előzőénél. Le lehet ebből a három „Jugoszláviából” sokféle következtetést vonni, mindenféle irányút, de valószínűleg nem véletlen, hogy egyszerre három internetes „állam” is alakult az utóbbi időben. A rosszmájúak szerint köthetnénk fogadásokat, mikor publikálják egészséges fejbőrű honfitársaink a Cyber Magna Hungariát. Beszélhetnénk nosztalgiáról, bár a CY alapítói azt állítják, hogy az oldal elindításának oka nem igazán a régi jobb életre való vágyakozás volt; inkább egy fricska kívánt lenni azok ellen a politikusok ellen, akik még mindig a nacionalizmussal áltatják magukat. (Na, kik is?) A mélyebb üzeneten kívül azonban a dolog elsősorban szórakoztató, lehetőség van haverokat szerezni, és poénnak sem utolsó. Egyszóval, ha él bennünk némi vonzódás az abszolúte király jugó SZOT-üdülés (vagy az Adriai-tenger szirénája, megfelelő aláhúzandó) iránt, illetőleg utáljuk Milót és kis barátait, valamint szeretnénk valami nagyot alkotni a politikában, akkor: Hajdemo (azaz gyerünk)! S hogy megmutassam mindezt a saját szemszögemből is, remélem, internetes útlevelemnek hamarosan minden komponense elkészül, és szavazóképes állampolgárrá válhatok. Végre-valahára. Oršy. K Webcímek (A cikk a Jutarnji list 1999. augusztus 21-i számában, a Magazin mellékletben megjelent, Ured Cyber Yugoslavije... c., Igor Škevin által írott cikk alapján készült. Köszönet a novaljai (Pag szigete) trafikosnak és Hadrovics Lászlónak.) |