24. szám 1999. október
Az AKG mézeskalács háza
Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen (körülbelül ezen a nyáron)
míg mi süttettük a hasunkat a napon és nem törődtünk azzal, hogy egyszer majd a
távoli jövőben elkezdődik az iskola, egy mindenre elszánt, bátor kis csapat
(látszik ez abból is, hogy Marsi Zoli tanár úrral) elindult egy számunkra ismeretlen
vidékre (Balaton mellé), azért, hogy „kipo-fásítsa” iskolánk újdonsült
kulcsosházát.
Kulcsosház. Erről a szóról egy olyan viskó jut eszembe, amelyre fogadásokat lehet kötni, hogy hány percen belül dől össze, ahol nincs áram, se melegvíz, néha még hideg se. Legjobb tudomásom szerint ez még egy kicsit rosszabb állapotban volt.
A tizenöt lelkes „harcos” elég gyorsan letört, amint meglátta a
monostorapáti erdészettől kapott házat. Mint azt az épület mostani állapota is
mutatja, tíz nap alatt mégis sikerült emberi ottlétre alkalmassá tenni. Egy kis
ízelítő hőseink feladataiból: buditisztítás, falon lévő (60 cm-es) lyukak
betömése, mázolás, festés, vakolás, ágyak javítása, stb.
Egyébként volt két pihenőnapjuk is, melyeket az állítások szerint ötven százalékosan tudtak kihasználni. Az egyik nap fürdőzés volt a Balatonban, a másik nap unatkoztak Tapolcán.
Mindezek ellenére azt mondták, hogy a tábor nem volt rossz, következésképpen jónak kellett lennie, és hogy most már bárki (mármint csibék vagy ilyesmi) bármikor elmehet meglátogatni ezt a gyönyörű helyet.
Akit ez még jobban érdekel - érdeklődjön Marsi Zolinál.
Itt a vége, fuss el véle!
Fotók: termtud.akg.hu
