24. szám 1999. október
Mátrix, az új generációs akciófilm
Egy ország kultúrájának tükröznie kell az országot. Ha pedig
az ország Amerika, akkor Hollywoodnak tükröznie kell Amerikát. Amerika pedig már nem
a cowboyok körül forog, és ezt már Hollywoodban is észrevették. Amerika a
multinacionális vállalatóriások, az alvilági hatalmak és az állam által pénzelt
végrehajtó szervek körül forog. A fenti háromról, illetve a köztük folyó
küzdelemről már az összes elképzelhető variációban láthattunk filmeket.
A „piffpuffdirrdurrafőhősperszehalhatatlan” (közismertebb nevén: akció) stílusban a filmek látványosságban próbálták egymást, nem ritkán magukat felülmúlni. Egyre nagyobb költségvetésekkel és egyre inkább „egérrel” készültek. Természetesen ez is eladható, és a nagyközönség számára élvezhető, de már nagyon hiányzott egy akció film, ami egy kicsit túlmutat ezen. Egy film, ami után nem rakhatunk pontot, vagy ha ragaszkodunk a pontokhoz, akkor hármat kell tennünk utána. Egy film, ami túlmutat önmagán, és hangsúlyozom, mindezt akció stílusban.
Ilyen irányú próbálkozás volt például a Man in Black (Sötét zsaruk)
és az Enemy of the State (Közellenség) is. A két filmben Will Smith-en kívül az a
közös, hogy az állam valami nagy jelentőségű dolgot titkol a polgárok elől,
(„amiről nem tudunk, amiatt nem is aggódunk” elv alapján). A kormány igen
„hájtek”-en felszerelt titkos ügynököket alkalmaz, akiknek a feladata az olyan
polgárok elhallgattatása (Enemy of the State) / memóriájának törlése (Man in
Black), akik megsejtettek valamit. Így azután – akárcsak a Pampers vagy Liberó
reklámokban – semmi sem szivároghat ki. A filmek valósághűségén lehet vitatkozni,
de a történetek önmagukban hibátlanok, belső ellentmondásoktól mentesek. Éppen
ezért a moziból kilépve a néző könnyedén behelyettesítheti saját magát a
tudatlan polgár szerepébe.
A Mátrixban teljesedik ki az irányzat, mivel itt végre sikerül elszakadni az eddig megszokott állami szervek, alvilági hatalmak, vállalatóriások mindegyikétől. A konfliktus az amerikai kultúra legújabb színterére, a kibertérbe helyeződik át, ráadásul a jövő kiberterébe, amelyet intelligens számítógépek hoztak létre az emberek számára. A film ily módon egy kicsit a science-fiction stílus felé sodródik, de ezt is igen elegánsan teszi. A lehetséges jövőképek közül az egyik legtöbbet emlegetettet és legfájdalmasabbat tárja elénk. Ki az, akinek ne lappangana sötét jövőképei közt az atomháború és az alien invázió mellett a számítógépek hatalomátvétele? Erre építettek a rendezők, Larry és Andy Wachowski. Egy olyan világot tárnak elénk, amelyben a hatalomátvétel már megtörtént, azonban kiirtásról szó sincs. Az evolúcióban alulmaradt ember a testével a mesterséges intelligencia energia-ellátását biztosítja. Agya pedig egy programozott „álomvilágban” (a mátrixban) éli/álmodja a szürke hétköznapokat. A lényeg, hogy ez az élet a mai élet tökéletes mása, ráadásul az olyan, mindenki számára jól ismert, de misztikus fogalmak, mint a dezsavü vagy az álmok a történetben a Mátrix attribútumaiként szerepelnek. A film egyértelműen azt szeretné elérni, hogy a moziból kilépve belegondoljunk, hogy akkor most a moziból léptünk-e ki, vagy csak idegi-interaktív szimulációnk próbálja ezt elhitetni velünk.
Akik nem látták, azoknak már így is túl sokat elárultam. Akik pedig látták, és a részletekről szeretnének vitatkozni, keressenek meg személyesen!
Mátrix (The Matrix, 1999)
Rendezte: Andy és Larry Wachowski
Főszereplők: Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Carrie-Anne Moss
