25. szám 1999. december

Gatyára vetkőzve

Végül is, remek hely ez az AKG. Az ember - lehetőleg minél később - bejön, aztán lehetőleg minél hamarább hazamegy. Közben kétszázszor felsétál a lépcsőn, lesétál a lépcsőn, megint felsétál, megint le, néha megbotlik, olyankor örül, hogy történt valami.

Pedig az AKG-ban aligha telik el nap anélkül, hogy történne valami. Nemrég például a második emeleti akváriumból lába kelt a hörcsögnek. Hova tűnt? Napokig rejtély maradt. Azt mondta, őt ne zárják be sehová, főleg ne a természettudomány részleghez, hadd menjen inkább ő is maga kedvére, fel a lépcsőn, le a lépcsőn, megint fel, megint le. A rajztermet választotta, Szabó Imre szürrealista tablóit, már rágta volna valamelyiken át magát, ha nem találják meg, s viszik vissza a másodikra, ugyanoda, az akváriumba, ahonnan a nagy szökést véghezvitte. Azóta jobban vigyázzák, Viszkis modell, AKG-módra. Jobb híján ez is megteszi. Még itt, nálunk is szükség van hősökre, olyanokra, akik néha megszegik a szabályokat, felrúgják a törvényeket, hülyét csinálnak a másikból. Ez a mi pechünk: itt nincsenek szabályok, amiket meg lehetne szegni, nincsenek törvények, amelyeket fel lehetne rúgni - csak egy hörcsög, egyedül egy hörcsög képes ilyesmire.

Végül is, jó hely ez az AKG. Minden lépcsőfordulóban lehet olvasni valamit. A legtöbb plakátot alá is írhatod, így tesz Gödry Csaba, akit, bár többnyire az Egyesült Államokban tartózkodik, ez sohasem akadályozza meg abban, hogy minden jelentkezési listára felírja magát. Némelyikre kétszer is. Esetleg ötször. Ő is nevét adta ahhoz az akcióhoz, amelynek során AKG-sok közös erővel tiltakoztak az utcai Aranypók reklámplakátokon ábrázolt kétszer három méteres női segg ellen. Tiltakoztak volna. Csakhamar kiderült azonban a földszinti bejegyzéseket olvasgatva, hogy az AKG-s közvélemény meglepően viselkedik. Szinte egy emberként áll ki a kétszer három méteres női segg mellett, és ha lehet, megszavazná ugyanazt eggyel nagyobb formátumban - a kampányt azon nyomban le kellett fújni. Tanulság: női seggek kérdésében igen nehéz közös nevezőre jutni. Bennem lehet a hiba: én nem írtam semmit arra a papírra, sőt, meglehetősen vállvonogatva fogadtam az egész Aranypók-botrányt. Nem az én seggem, semmi közöm hozzá.

Állatokból lesznek nálunk a hősök. Misi néni, valamelyik nap galambokat kergetett a harmadikon. Hiába a kétmilliós galambriasztó, beszöktek az ablakon, létrán kellett utánuk mászni.

Egy másik galamb-sztori: Takács Géza gondolt egy nagyot, élő galambokból rögtönzött kis kiállítást a harmadik emeleti lift mellett. Az üveges szekrény előtt elhaladva bárki megcsodálhatta a már-már szafari-színvonalú tárlatot, volt is nagy tiltakozás, ellenkeztek az AKG aktivistái, hogy ez bizony nem helyénvaló dolog, ugye, csak képzeljük el fordítva: Takács Gézát zárjuk be az üvegfalú szekrénybe, a harmadik emeleti lift mellett, még az is lehet, többen látogatnák, mint a rögtönzött galamb-múzeumot.

Végül is, nem rossz hely ez az AKG. A tánctanárról kiderül, hogy megszállott hittérítő, és a keringőpróbák után szívesen tart prédikációt, ha igényli az ember. Ha nem igényli, akkor is szívesen tart. A koreográfia egyébként nem egyszerű: sasszé, átfordulás, rombusz-figura. Pánikra azonban nincsen ok, a szalagavatóra mindenki többé-kevésbé el fogja sajátítani. Legfeljebb többé, legalább kevésbé.

Itt van végül, slusszpoénnak, Milán esete a Szentmiklósi Ágival. Annak idején, talán elsőben, talán nulladikban, egy vesztett fogadást követően Áginak ki kellett állnia a Flórián elé, a lakótelep mellé, és kiabálnia kellett a semmibe, hangosan: „Szeretlek Béla!”. Megcsinálta. Az összes lakótelepi Béla kinézett az ablakon, mindegyik tudta, róla van szó. Pedig csak poén volt: Milán is ott állt, röhögött, szünet nélkül. Sejteni lehetett, a bosszú ezúttal sem marad el. Most, negyedik közepén, Ági végre alaposan visszafizette a számlát. Egy vesztett fogadás, és Schnábel Milánnak gatyára vetkőzve kellett végigsétálnia a második emeleten.

Nem láttam, csak hallottam. Felfelé a lépcsőn.

-münz-