25. szám 1999. december Karamazov testvérek(Vígszínház) Aki olvasta Dosztojevszkij regényét, az végig fogja magát dühöngeni az előadáson; aki ezt nem tette meg, annak nem okoz maradandó károsodást a mű megnézése. Ha osztályoznom kéne ezt az alkotást, körülbelül hármast adnék. Fantasztikus a díszlet, a látvány, hiába, valahogy el kell adni a darabot. A történet, röviden összefoglalva, négy testvérről szól, akik közül az egyik megöli az apjukat. Az egyik pap, tehát ő nem lehet, a másik komoly, egyetemet végzett, ő szintén kiesett; a harmadik éppen rohamtól szenvedett; tehát marad a részeges, bujálkodó. Vagy mégsem? Hogy a szereplők egymással milyen viszonyban vannak, az az eredeti műnek abban a részében derül ki, amelyiket itt nem játszanak el. Gondolom, a rendező vagy a forgatókönyvíró ezt nem tartotta fontosnak. Így amíg a könyv (amit szeretettel ajánlok mindenkinek) végig lélekközpontú, a színmű az események menetére épül. A színészek között is kissé nagy a különbség. A skála tetején Alföldi Róbert, Kaszás Attila, Méhes László állnak, akiktől szinte már az lenne furcsa, ha nem lehengerlő alakítást nyújtanának. Alattuk Kéry Kitti és utána nagy szünettel Kamarás Iván (aki jóval saját szintje alatt teljesít) és Balázsovics Edit (aki, ha nem Balázsovics Lajos és Almási Éva lennének a szülei, a Színművészeti felvételijének első fordulójáig sem jutott volna el). De az a legjobb, ha mindenki megnézi, s utána ő maga alkot róla véleményt. A Karamazov testvérek |