29. szám 2001. május

Bárpult-sztori

Két ember ül a bárpultnál. Két külön világ. Egyik csapkodni kezd, beszél, kiabál, a másik csak ül magába fordultan. Az egyik társaságra vágyik, a másik magányra és csendre. Az összecsapás elkerülhetetlen. Pedig amiért isznak, ugyanaz. A fájdalom közös. Ha tudnák…

Két ember ül a bárpultnál. Két külön világ. Köztük a feszült csend és a szólni-akarás. De nincs közös hang, nincs átjárás. Csak a „szép időnk van", és semmi más. Mindkettő hazamenne már. Az apa, és a fia is.

Két ember ül a bárpult nál. Két külön világ. Egyikük sem szól. A férfi a sörét, a nő a borát nézi, nem a másikat. Mindkettő a maga sérelmét issza az itallal. Mindkettő vigasztalást vár, és egyik sem ad. Társuk a büszkeség és a találgatás. Poharat kellene cserélniük.

Két ember ü lne a bárpultnál. De a söröző bezárt. Megunta már a meg nem értést, s a hallgatást.

Piroska