29. szám 2001. május

Betty nővér

Vannak filmek, amelyek rosszul indulnak. Nem is tudom, miért ültem be erre a filmre. Hiszen már az intrója sem tetszett, ugyanis nem egy összefüggő bemutató volt, hanem szinte véletlenszerűen összevagdicsolt darabkák egy ki tudja, milyen filmből. Mondom, nem tetszett. De azért megvettem a jegyet. Ám, mindezek ellenére, nem bántam meg.

Ilyesfajta címnél az ember arra számít, hogy egy habkönnyű vígjátékot kap. A Pesti Est-beli rövid szöveges összefoglaló is ilyesmit ígért. Sztori egy kisvárosi pincérnőről, aki elindul megkeresni kedvenc szappanopera-hősét, de közben elkezdi üldözni a maffia. Vígjáték kategóriába volt sorolva, gondoltam, a cuccost még leöntik egy kis rózsaszín sziruppal, de legalább nagyokat lehet rajta röhögni. Hát nem.

Egy poros kisváros. A férj egy enyhén szólva is kétes üzleteket bonyolító kansasi autókereskedés tulajdonosa, az összes tulajdonsággal, ami egy pasit végtelenül antipatikussá tud tenni, a titkárnő az ágyasa, tipikus hányinger arc, na. Az asszonyka, Betty, valóban egy gyorsétteremben dolgozik, mindemellett óriási fanje a The Reason to Love c. sorozatnak, amely a 30-as évek Amerikájában látszik játszódni. Pasas üzletbe bonyolódik, üzlettársaival (két afroamerikai, elég gyanús külsejű arc) a lakásukra megy, whiskyt bontanak. A két ember ugyan csak egy elrejtett kábítószer-szállítmány helyét akarja megtudni, de a dolgok mégis odáig fajulnak, hogy a pasast igen brutálisan meggyilkolják. Mindennek szemtanúja a feleség, akiben hirtelen minden összekeveredik; azt kezdi képzelni, hogy ő a szappanopera főhősének, bizonyos dr. Ravell nevű orvosnak a volt menyasszonya, és hogy ő maga is benne van a filmben. A tudata eggyé vált a film cselekményével. Hirtelen döntés által vezérelve útra kel, hogy megtalálja nagy szerelmét. Azonban a két bűnöző, megrémülve, hogy az egyetlen szemtanú eltűnt, szintén a nyomába ered.

És innentől kezdve a cselekmény iszonyatosan jó és izgalmas lesz. A sokk, ami a brutális gyilkossági jelenet következtében lépett föl, eloszlik. És figyelemmel kísérjük a filmet. Jelentős road movie-jelleg van benne, amikor a két bűnöző (mellesleg apa és fia, de erről mindvégig nem tudunk) keresi Bettyt, az eltűnt nőt, akiről senki sem tudja, hogy hova ment. A két bűnöző egyébként nagyon emberi karakterré van formálva, hihetőek és természetesek. Eközben Betty, aki közben nővérnek adja ki magát, és a nagyvárosban pártfogókra is akad, sőt még álmai pasijával is sikerül találkoznia, szürreálisnál szürreálisabb helyzetekbe keveredik. Szürreális; ez az a szó, amelyik kifejezi a film egész lényegét. De mindemellett igen kemény korrajz is megjelenik a filmben; milyen világ az, amiben lehetséges az, hogy egy helyes és fiatal nőnek az álmai netovábbja egy szappanopera főhőse, egy hátranyalt hajú szépfiú? És milyen világ az, amiben egy bűnöző hordozza a fő értékeket? S mindez nem valami erőltetett drámaisággal, hanem természetes, emberi karakterekkel és ironikus humorral van megformálva. Csodálom, hogy egy ilyen film nem kaphatott nagyobb nyilvánosságot. De aki habkönnyű vígjátékra akar beülni, az válasszon valami mást.

-scalez-

Betty nővér (Nurse Betty, 2000, 110 perc)
R: Neil LaBute; Fsz: Morgan Freeman, Renée Zellweger, Chris Rock