29. szám 2001. május

Jean Sasson: Igaz történetek egy szaúd-arábiai királyi családról

Egy nap - március folyamán - az egyik kereskedelmi csatornán Frei Tamás műsorát néztem. Tőle állandó közönsége megszokhatta, hogy mindig meglepő, hihetetlen vagy csodálatos dolgokat mutat be, melyek számunkra talán örökké rejtettek maradtak volna. Akkor sem volt másképp. A film Szaúd-Arábiáról szólt, egy olyan országról, mely az elmúlt 100 évben gyökeres változásokon esett át, s ezen idő alatt rejtette el magát a távol-keleti „perzsaszőnyegek" leple alatt. Ezt a leplet nyugodtan nevezhetjük fekete aranynak, vagyis a világ számára napjainkban oly fontossá váló energiahordozónak: az olajnak. A film elsősorban a nők alárendelt helyzetét hivatott bemutatni - legalábbis ezt sugallta számomra -, s ez az alávetett viszony, melyet a térségben tapasztalni lehet, nem csak Szaúd-Arábia problémája, s nem csak az olaj megjelenése óta probléma. Az olaj megjelenése elterjesztette a gazdagságot és a kényelmességet, mely a nők helyzetét konzerválta, s csak nagyon lassan haladnak az új reformok felé. Ezt a világot mutatta be - a teljesség igénye nélkül - Frei Tamás kalandos úton forgatott riportja.

Ebből a zárt világból került ki a szaúd-arábiai királyi család szűk körének története, melyet Jean Sasson formált az 1992-es év bestsellerévé, a Princess (A hercegnő) c. könyvvé. Nálunk is megjelent (azóta még két kötetét adták ki), de egészen a 2001-es évig nem futott be. A riport után látható módon megnőtt az érdeklődés a könyv(ek) iránt, nem érdemtelenül. A könyvek kronológiai elrendezése folytán fokozatosan élhetjük át a titokzatos hercegnő életének alakulását, miközben az arab - főként a szaúd-arábiai - kulturális, társadalmi változásokat és merev szokásokat ismerhetjük meg. A hercegnő, Szultána, kislány kora óta elszántan küzd saját, majd a nők jogaiért egy olyan országban, ahol a nőket hivatalosan nyilván sem tartják. Habár a királyi család tagja, mégis korlátokba, akadályokba ütközik. Ez a könyv az ő és a nők küzdelméről szól a szaúdi törvények és a férfiak nézeteinek megváltoztatásáért. Két „ütközet" között azonban jut idő arra, hogy ezt az egzotikus, az európai embertől távol álló, de mindenképp érdekes ősi kultúrát megismerhessük. Olvashatunk az iszlám vallásról, szokásairól, jogrendszeréről, a büntetések elbírálásáról, a területén élő népek történetéről s a szaúdi királyi család tagjairól, a köztük lévő konfliktusokról.

Habár Szaúd-Arábia területének nagy része sivatag, mégis a rajta lévő olaj a záloga annak a határtalan gazdagságnak, melyet minden szaúd-arábiai polgár élvez (ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, lakást és állandó ellátást biztosítanak). Népük története vérzivataros, egészen Abdel-Aziz ibn Szaúd királlyá válásáig, aki történetesen Szultána nagyapja. A királyi család 1902 kezdetétől uralkodik, de a Szaúd-Arábiai Királyság „csak" 1932 óta, Hidzsáz és Nedzsd királyságok egyesülése óta létezik. 1938. március 20-án találnak olajat Dammámban. Az olajmezők feltárásával folyamatosan nő az olaj kitermelése (1946-ra már eléri a hatvanmillió barrelt), és ezzel párhuzamosan az emberek életszínvonala. Az olajkitermelés felvirágoztatta a sivatagot (néha ezt szó szerint is érthetjük, hisz a szaúdi gazdagok kertjei a sivatag közepén is színpompásak: csillagászati összegeket költenek a növényekre, kertészekre és a napi 4-szeri öntözésre). A gazdagság mértékét mi, egyszerű, szerényebb sorsú emberek nem is tudjuk felfogni. A szaúd-arábiai férfiak (életkörülményeiktől függően) négy feleséget tarthatnak, s ezeknek ugyanolyan körülményeket és biztonságot kell nyújtaniuk. Így a tehetősebb polgárok (mint a királyi család tagjai) megtehetik, hogy a különböző városokban (a világ bármely pontján) nem egy, hanem mindjárt négy palotát vesznek vagy építtetnek. E gazdagságot látva azt gondolhatnánk, hogy a szaúdiak a világ legboldogabb emberei. Ez talán eltúlzott kijelentés, hiszen a lakosság fele olyan betegségben szenved, melyet csak a másik fél világfelfogásának változásával lehetne orvosolni. A harc (ha eddig egyáltalán lehetett ilyenről beszélni) a két nem között folyt s folyik ma is. A férfiak a Korán és Mohamed szent tanításai és tettei félreértelmezésével vagy szándékos elferdítésével tartják „ketrecükben" a nőket. Ennek egy egyszerű turista is szemtanúja lehet, ha megpillant egy lefátyolozott szaúdi asszonyt a tűző sivatagi napsütésben. A nők nem viselhetnek közhivatalokat, nem dolgozhatnak, egyedül nem utazhatnak, vallomásukat nem, vagy csak fenntartásokkal veszik figyelembe, nem vezethetnek autót. Ezek csak ízelítőül szolgálnak azokból a megkötöttségekből, melyeket kénytelenek elviselni.

A könyvek élethűen, első kézből ismertetik a tényeket egy olyan asszony (és a „királyi" családja) történetén keresztül, aki maga is elszenvedője rendszerük „tökéletlenségének". Ugyanakkor a legtöbb nővel ellentétben nem nyugszik bele alárendelt szerepébe, és már kisgyermek kora óta lázadóan próbálja a korlátokat szétfeszíteni. Mindhárom könyv írója Jean Sasson, aki maga is élt ebben a társadalomban és tapasztalta azokat a viszonyokat, melyeket Szultána is elmesélt. Ő jelenleg Atlanta külvárosában él. A fejére kitűzött 5 milliós vérdíj miatt testőröket tart, és az utcára sem igen mer kimerészkedni. Ő azonban nem bánta meg, hogy Szultána (és a szaúdi nők) szócsöve lett a nyugati civilizációkban, s hogy így állandó fenyegetések célpontja; mint mondta Freinek adott interjújában:

„Nem tudnak megijeszteni, mert nem félek… Szaúd-Arábiában megtanultam, hogy ha az embert meg akarják ijeszteni és valóban megijed, akkor a fenyegető még agresszívabb lesz. Az ilyen telefonokra mindig azt válaszoltam: …éppen elég rossz hetem volt, jöjjön nyugodtan, ennél rosszabbul már nem is érhetne véget!… Mivel amerikai vagyok, ezért számomra mindennél fontosabb a szabad véleménynyilvánítás joga, mert ha ez a szabadságjogunk nincs meg, akkor minden egyéb minket megillető jogunktól és méltóságunktól megfosztottak minket… A hercegnő miatt aggódom, aki most Szaúd-Arábiában él és gyerekei vannak. Ha véletlenül kitudódna az ő kiléte, akkor a szaúdi kormány egy szempillantás alatt eltüntetné őt a gyerekeivel együtt, akik aztán végképp nem tehetnek semmiről. Őérte aggódom, mert egy bátor aszszony és anya, akinek a gyerekei nála jobbat nem is érdemelnének."

A három könyv élvezetes olvasmány, amit én a „letehetetlen könyvek" kategóriájába sorolok. Bővelkedik kalandokban, borzongató, néhol rémisztő részletekben, azonban benne a humor sem ismeretlen fogalom. Aki a vétel és az olvasás mellett dönt - a történet hitelessége és feledhetetlensége garantálja - nem fogja megbánni.

Sipos László
siposlaj[kukac]matavnet.hu

A könyvek címei:
1. A fátyol mögött (Princess)
2. A hercegnő lányai (Princess Sultana's daughters)
3. Királyi sivatag (Royal desert)
A könyvek a GABO könyvkiadó gondozásában jelentek meg.

Frei riport:
http://www.frei.hu/ar-2001-03.html