29. szám 2001. május
Kultúr(sokk)
Mozi
Generációnk
jelentős részének fontos élménye volt egy-két éve Matthieu Kassovitz
filmje, a Gyűlölet. A Párizs hátrányosan megkülönböztetett, külvárosi
fiataljainak egy dinamikus napját (és kilátástalan helyzetét) feldolgozó -
gyönyörűen, fekete-fehérre fényképezett - munka hamar kultuszértékűvé
vált és tényleg sokan szeretik. Lázba jöttem, nagyon, amikor megláttam az
új Kassovitz-film hirdetését: rendkívüli programot ígért a Bíbor folyók
thrillerszagú plakátja Jean Renóval és a gyűlöletgyerek Vincent Cassellal.
Nem szoktam ilyenkor bírni magammal, úgyhogy megnéztem a filmet premier előtti
vetítésen, de bebizonyosodott, hogy rosszul mértem fel a dolgot. A Bíbor
folyók nem volt olyan jó, de a vérkomoly pszichothrillerek kategóriájában
(Hetedik, A bárányok hallgatnak) biztosan elegáns helyet foglal majd el. Van
benne csonkítás, országút, hegyek, köd, húszéves rejtély, és extra
érték az enyhén érezhető, tipikusan francia esős-vidéki krimihangulat,
ami mindig hatásos. A film fő baja, hogy rögtön, amint a szálak
átláthatóvá válnak, kiderül, hogy a történet az amerikaiakat is ütő
bődületes hülyeség. A másik baj, hogy a végére Kassovitz nagyon csúnyán
összecsapta a filmet. Ezek alapvetően elrontják az egészet, viszont ritka
találó a két főszereplő párosa (öregprofi-fiatalvagány), ez talán
kompenzálja a hibákat.
Bíbor folyók (Les Riviéres pourpres; Crimson Rivers, 2000, 106 perc)
R: Mathieu Kassovitz; Fsz: Jean Reno, Vincent Cassel, Nadia Farés
Zene
Főleg
nu jazz és downtempo zenéket ad ki a müncheni Compost Records. Az 1994-ben,
Michael Reinboth által alapított lemezkiadó olyan zenékkel foglalkozik,
melyek mindenképpen zeneileg igényes, biztos nyugalmat jelentenek a mai over-
és underground elektronikus zenék meglehetősen buta hangzavarában.
A részben instrumentálisan készített, de főleg elektronikusan kidolgozott hangzás sokféle stílust érint, de mindennek alapja a jazz: régebbi európai és brazil, szambás-bossanovás jazzek összeválogatásától a legmodernebb ütemeket preferáló formációk pátyolgatásáig sokféle módon viszi miszszióját a Compost Records.
Én mostanában csak ilyesmit hallgatok és mindenkinek ajánlom. Ajánlott előadók, válogatások: Les Gammas, Jazzanova, Beanfield, Rainer Trüby Trio, Fauna Flash, Kyoto Jazz Massive, Future Sound of Jazz 1-7., Glücklich 1-4.
Könyv
Kilenc
éve jelent meg Amélie Nothomb első regénye, A gyilkos higiéniája. Az
írónő akkor huszonöt éves volt, a könyv párizsi megjelenése után nagy
sikert aratott Európában, majd a kontinensen túl is. A regény most jelent
meg itthon és a kezembe került.
1991 elején nyilvánosságra kerül, hogy Prétextat Tach, az aggkorú, Nobel-díjas író halálos betegségben szenved, és két hónap van hátra az életéből. Titkára kiválaszt néhány újságírót, akik interjút készíthetnek a nagy íróval. Felkészületlenül, hiányos műveltséggel, mit sem sejtve keresik fel az öreget nyomasztó lakhelyén, ahonnan hosszú évek óta nem tette ki lábát kóros túlsúlya okozta mozgáskorlátozottsága miatt. A fiatal sztárújságírók felesleges udvariaskodásai és felszínes kérdései hamar felbosszantják a rendkívül arrogáns öreg írót. Egyik interjú során magas szellemi fölényét használja, máskor obszcén humorát latba vetve végez a riporterekkel. Mindegyik megsemmisülten, némelyikük hányva rohan el az író otthonából.
Megjelenik az utolsó újságíró is, egy fiatal nő. A nőgyűlölő Prétextat Tach azonnal ki akarja dobni, de a nő keménysége és meglepő felkészültsége marasztalásra készteti az undok öregembert. Elképesztő rejtélyre derül fény.
A vén férfi és a fiatal nő kőkemény intellektuális párbaja egy percig sem unalmas, száz oldalon keresztül megdöbbentő intenzitással folytatják a harcot, kíméletlen retorikai fordulatokkal próbálják egymást megtörni.
Kiadó: Sík Kiadó KFT.
Oldalak: 172
Bolti ár: 1180 Ft