30. szám 2001. október
Interjú a hetedikes kisiskola egyik vezetőjével
Szubjektív: Ha jól tudom, Ön csak idén jött ebbe az iskolába tanítani.
Egy-két hónap után milyennek látja az itteni tanítási rendszert, mennyiben
tér ez el az Ön által korábban megszokottól?
Nádori Gergely: Az előző iskola, ahol tanítottam, a Montessori Oktatási Centrum szintén alternatív iskola volt, úgyhogy nagyon sokban hasonlít a kettő egymásra. Bár az egy sokkal kisebb iskola, ott összesen 100 diákunk volt az általános iskolát is beleszámítva, tehát ebben nagyon a különbség. Az egy jóval kevésbé felszerelt iskola, de az alapelveiben, gondolkodásmódjában nagyon hasonló.
Szub: De hát azért nem mindegy, hogy milyen sok tanuló nevét és arcát kell megjegyezni!
N.G.: Ez amúgy is esélytelen. Ami még nagy különbség, talán a legnagyobb különbség, hogy a régi iskolám Csepelen volt, ez meg itt Óbudán, és én innen ötpercnyire lakom.
Szub: Így sokkal könnyebb.
N.G.: Bizony, hogy másfél órát, vagy öt percet kell-e utazni, az nagy különbség.
Szub: Mennyiben mások a diákok?
N.G.: Az AKG egészéről nem tudok mit mondani, csak a hetedikesekről; ők talán felkészültebbek, jobb képességűek, nem annyira problémásak, mint amihez én szokva vagyok.
Szub: Miért döntött úgy, hogy elvállalja a kisiskola vezetését Baranyai tanárúrral közösen?
N.G.: Az előző iskolámban én voltam a középiskola vezetője, tehát úgy gondoltam, ez nem okozhat akkora gondot. Már van valamekkora tapasztalatom. Úgy látom, hogy az Istvánnal nagyon jól tudunk együttdolgozni.
Szub: Milyennek látja egy hónap után az évfolyamot, illetve a csibéjét? Azt már említette, hogy felkészültebbek, kevésbé problémásak, mint az előző tanítványai.
N.G.: Rendes kis hetedikesek. Hangosak, rohangálnak, meg kidobálják az ablakon a cipőket – mindent hoznak, amit egy ember elvár egy hetedikes évfolyamtól.
Szub: Szerintem ez természetes, mi is ilyenek voltunk, sok panasz is volt ránk. Hogy döntöttek arról a nyitótáborban, hogy ki kinek a csibéjébe kerüljön?
N.G.: Ez egy hosszú egyeztetési folyamat volt. Az volt a cél, hogy minél többen kerüljenek ahhoz a patrónushoz, akit első helyen választottak. Próbáltuk azt is egyeztetni, hogy hogyan lehet optimális elosztást kialakítani a csibéken belül. Meg hát az is valamennyire szerepet játszott, hogy a csibe jól tudjon együttműködni, de mint mondtam, a lényeg az volt, hogy hogyan lehet úgy jól elosztani, hogy mindenki ahhoz a patrónushoz kerüljön, akihez a legjobban szeretne.
Szub: Milyennek látja a majdan érettségiző évfolyamát? Mennyiben fog ez az évfolyam változni?
N.G.: Remélem, hogy megjön az eszük… szóval nagyon másnak látom őket. Azért tizennyolc éves meg tizenkét éves fiatalok között nagyon sok különbség van. Hogy ugyanezek a gyerekek itt lesznek-e? Itt lesznek biztosan. Most nem látok olyat, akire azt mondanám, hogy nem lesz képes leérettségizni. Ez az ötvenöt gyerek itt lesz az érettségin is. Újak biztosan lesznek, mert 11-ben jönnek majd. De persze más dolgok iránt fognak érdeklődni, más problémáik lesznek, és remélem, már nem fogják kidobálni a cipőket az ablakon.
Szub: Hát, reméljük. Sok sikert kívánunk a kisiskola vezetéséhez és a patrónuskodáshoz, és köszönöm az interjút.
N.G.: Nagyon szívesen.