30. szám 2001. október

Öt nap Roxfortban

Hetedikesek beszámolói a nyitótábor eseményeiről

Kviddics

A kviddics – ha valaki nem tudná – egy játék a Harry Potterből. Igaziból seprűkön repkedve játszották, de mivel nekünk ilyenünk nem volt, úgy játszottuk, hogy volt két kis labda és egy nagy piros. Két kapu volt, amiben állt két őrző, aki a kapus szerepét töltötte be. Volt egy fogó, aki az ellenfél kapujánál állt, és ha a csapata egy gólt dobott a piros labdával, akkor egy-egy információt kapott, ami hozzásegítette a csikesz megtalálásához. A csikesz 150 pontot ér, és ha megtalálják, vége a játéknak. A kis labdák arra szolgáltak, hogy az ülő emberek játékba tudjanak állni, ha sikerül kidobniuk valakit. Hát el lehet képzelni, milyen kavarodás volt az első játékok alkalmával. De aztán beleszoktunk, és a végén már egészen jól ment.

Az Unikornis-este

A második este egy beavató szertartásszerű éjszakai program volt, amely abból állt, hogy a táborszervezők elbújtak az erdőben, és a kis csoportokat, amelyeket egyesével küldtek végig a kijelölt úton, egyfolytában ijesztgették. A küldetés célja az volt, hogy a pálya végén lévő haldokló Unikornist (Sík Eszter) meggyógyítsuk. Majd hálából az Unikornis hazavezetett minket.

Az Abszol Út

Egyik délután prefektusaink (a szervezők) bejelentették, hogy a focipályára varázsolják nekünk az Abszol Utat. Itt majd vásárolhatunk cukorkákat, kifesthetjük magunkat, jósdába mehetünk és kipróbálhatjuk szerencsénket is. A délután eljött, és a focipályára megérkeztek a tarkabarka pokrócok és a nagy színes betűkkel kiírt cégtáblák is. Először az Átváltoztatás nevű pokróchoz értek oda a kíváncsiskodók. Itt Dini és Lujza várta az elsőként odaérkezőket. Ezen a helyen kifestettek minket kedvünk szerint, még a hajunkat is beszínezték. A következő állomás a Mézesfalás volt, ahol Sári mérte ki a sokféle édességet. Kis papírzacskóval indult mindenki tovább a szerencsejátékok forgataga elé. Ezen az állomáson mindenki nyerhetett és veszthetett pénzt. Az utolsó pokrócnál kártyát vetettek, itt jövőnk titkaira derült fény. Amikor már kellőképpen ki voltunk festve, eléggé tudtuk jövőnket és teletömtük magunkat édességgel, vége lett a vásárnak és egyben ennek a csodálatos délutánnak is.

Játék határok nélkül

Egyik nap a nyitótáborban Játék határok nélkült játszottunk. Mindenki a saját házába tartozókkal volt egy csapatban. Az egész verseny a focipályán játszódott. Itt négy versenyszám volt. Az első feladatban a tenyereden seprűt kellett egyensúlyozni, a másik versenyszámban a hátadra kellett venni egy embert, akinek a fejére egy vízzel teli pohár volt erősítve, és vele a focipálya másik végéig, majd vissza kellett futni. Aztán volt még vízilufi-csata és szalagtépő is. A játékok nagyon tetszettek.

Patrónusválasztás

A patrónusválasztás az egyik legfontosabb dolog volt a táborban, hisz itt hat évre választottunk magunknak patrónust. Hogy eldöntsük, melyik tanárt szeretnénk patrónusunknak, játékok, beszélgetések voltak, és így közelebbről is megismerkedhettünk velük. A választás előtt az egész tábor idegesen fel-alá járkált, ki-ki igyekezett eldönteni a sorrendet a legszimpatikusabbnak tartott tanárok között. Ezek után egy dobozba kellett bedobni a papírokat. Aznap egész éjszaka a patrónusok a csibék beosztásán vitáztak. Másnap reggel az öt patrónus egy nagy piknik mellett várt minket, ahol megtudtuk, hogy ki kinek a patrónusa. Mindemellett beszélgettünk és kajáltunk. Voltak szerencsések és csalódottak is, de végül mindenki örült.

Kalmár Lalita, Budaházi Eszter, Schuch Lili és Klein Dóra írásai nyomán
összeállította: Révész Bálint

Képek a nyitótáborról:
www.akg.hu/handabanda/nyitotabor