Szubjektív

Tartalom

30. szám 2001. október

Az alkohol az élet legrosszabb gyógyszere

Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Sokan, ha rossz a kedvük, vagy ha feledni akarnak, akkor megisznak fél, esetleg egy liter bort, pezsgőt, vagy különböző szeszes italokat, remélve, hogy attól jobban lesznek. Már az a tudat, hogy megisznak ekkora mennyiséget, jobb kedvre deríti őket. Lehet, hogy amikor iszik az ember, akkor jobb lesz a kedve, de utána csak még rosszabb lesz, és a probléma nem lesz megoldva. Az emberek egy része csak azért iszik alkoholt, mert az ünnep megkívánja, mások azért, mert muszájnak érzik, megint mások azért, mert szeretik, és csak nagyon kis részük nem iszik egyáltalán. Sajnos annak ellenére, hogy minden italboltban ki van rakva, hogy “18 éven aluliaknak szeszes ital nem árusítható”, lazán eladnak kiskorúaknak is! Persze az is elég szomorú, hogy a szülők sem próbálják meg lebeszélni a 18 éven aluli gyermeküket. Bár az is igaz, hogy a legtöbb szülő nem is tudja, hogy a gyermeke a bulikon iszik, berúg, randalírozik – ez köszönhető annak, hogy egy rohanó világban élünk és ezért nem foglalkoznak eleget gyermekükkel.

Hörpintem-tompítom: ez a mondat sokszor hangozhatna el azon emberek szájából, akik megszokásból isznak. Mit jelent? Hörpintem: megiszom az alkoholt. Tompítom: tompítom az agyamat. Hiszen köztudott, hogy minél több alkoholt iszik valaki, annál kevesebbet bír gondolkodni, míg végül elveszti az eszét, és azt sem tudja, hogy ki ő és mit csinál. Hát nem rémisztő?

Gondolkozzanak el ezen azok, akik rendszeresen isznak, vagyis nem csak néha, havonta egyszer-kétszer…

Dunai Dorottya