30. szám 2001. október
Az alkohol az élet legrosszabb gyógyszere
Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Sokan, ha rossz a kedvük, vagy
ha feledni akarnak, akkor megisznak fél, esetleg egy liter bort, pezsgőt, vagy
különböző szeszes italokat, remélve, hogy attól jobban lesznek. Már az a
tudat, hogy megisznak ekkora mennyiséget, jobb kedvre deríti őket. Lehet,
hogy amikor iszik az ember, akkor jobb lesz a kedve, de utána csak még
rosszabb lesz, és a probléma nem lesz megoldva. Az emberek egy része csak azért
iszik alkoholt, mert az ünnep megkívánja, mások azért, mert muszájnak érzik,
megint mások azért, mert szeretik, és csak nagyon kis részük nem iszik egyáltalán.
Sajnos annak ellenére, hogy minden italboltban ki van rakva, hogy “18 éven
aluliaknak szeszes ital nem árusítható”, lazán eladnak kiskorúaknak is!
Persze az is elég szomorú, hogy a szülők sem próbálják meg lebeszélni a
18 éven aluli gyermeküket. Bár az is igaz, hogy a legtöbb szülő nem is
tudja, hogy a gyermeke a bulikon iszik, berúg, randalírozik – ez köszönhető
annak, hogy egy rohanó világban élünk és ezért nem foglalkoznak eleget
gyermekükkel.
Hörpintem-tompítom: ez a mondat sokszor hangozhatna el azon emberek szájából, akik megszokásból isznak. Mit jelent? Hörpintem: megiszom az alkoholt. Tompítom: tompítom az agyamat. Hiszen köztudott, hogy minél több alkoholt iszik valaki, annál kevesebbet bír gondolkodni, míg végül elveszti az eszét, és azt sem tudja, hogy ki ő és mit csinál. Hát nem rémisztő?
Gondolkozzanak el ezen azok, akik rendszeresen isznak, vagyis nem csak néha, havonta egyszer-kétszer…