30. szám 2001. október

Lakos Gábor

Demontázs

A ház falán, az erkély szélein
pereg le már a vakolat: kopár,
aszott, fogatlan agg - egy féldecin
örömre gyúlva kandin dallikál.

Faernyő adta árny, alatta pár
parányi hernyó (Frau Nyó?) kankalin
tövén remegve arra vár, habár
halál-fölösleges: a vitamin

adag a zöld levélben benne lesz,
sőt: benne van; zabáld csak boldogan,
ha teheted. - A lelkemet bököm.

Noha agyam csak folyvást rendszerező
Fehér megint az ingem, épp olyan;
Dalí és Gorbacsov ma nem köszön.

Klasszikus szépség nr. 1

Szénarakás ül a macskakövön, de a példabeszéded
sokkal erősb. Hitemet szoknyai far. Leguán.

Három és fél hexameteres sor

Annyira más ez a szellemiség, hogy a fényeimet nem.
Korran a gyomrom. Lám, kiabál aranyat tatarozva.
Gyöngy ez a tyúk - komolyan. Karabélyaidat ne feledd el!
Csábul a szin meg a taxis.