Művészetek Völgye 2001 – ahogyan mi láttuk

2001. 07. 27 – 08. 05.

Idén is ellátogattunk iskolánk kulcsosházába, Monostorapátiba. Ebben az évben különös jelentőséggel bírt Apátiban az AKG. A természetbúvárok közül ugyanis egypáran “völgymunkásként” tevékenykedve berendezték saját kiállításukat, melynek témái a Pokol tornáca és a termékenység-szobrocskák voltak.

De talán kezdjük az elejéről. A házikó minden évben egy kissé “leamortizálódik” – pelék, penész… stb. – és egy kis renoválásra szorul. Ezen a nyáron egy nyolcfős helyreállító osztag utazott le a dolgok orvoslására, 3 nappal előbb, mint a többiek (egészen jól sikerült). Röpke két nap alatt a pelék állott szaga helyett – akik ugyebár csak játszottak, miközben az égvilágon mindenen áthúzták a talált spárgát, és WC-papírból épített fészkük az egész konyhaszekrényt beborította – a tisztaság illata lengte be a házat, és a koszréteg minden tárgyról eltűnt. Így már készen állt a rekordmennyiségű, 42 fős (nem csak gyerek) sereg fogadására.

A völgyprogramok szempontjából Apáti volt a legnyugisabb az 5 falu közül (bár Öcsről nincsenek információim), de ez nem volt gond, ugyanis a völgy röpke két óra alatt bejárható volt csigabusszal, ami időnként elakadt a falvakban mulató tömegben, és az országúton sem volt a leggyorsabb. A legpraktikusabb megoldás talán a biciklizés volt (a percenként elsüvítő autók között – szerencsére mindenki ép bőrrel úszta meg), ám a stoppolás sem volt utolsó. Voltak olyanok is, akik AKG-s mikrobusszal utaztak éjszakánként és így járták a programokat, bár néha ők is arra vetemedtek, hogy gyalog, az éjszaka kellős közepén szandálban és elemlámpa nélkül szeljék át az erdőt. (Világos, hogy a tanárainkról van szó. Szerencséjükre találkoztak velünk, és megszántuk őket egy elemlámpával. A sár ellen önerőből védekeztek, több-kevesebb sikerrel.)

A legforgalmasabb helyszín Kapolcs volt, ahol magunk is gyakran megfordultunk, fergeteges és egyáltalán nem fergeteges előadások miatt. (Személyes véleményem, hogy a kürtőskalács is nagyon finom volt, meg nagyon meleg.) Sorolhatnám tovább a völgyprogramokat, ugyanis az egész nem volt más, mint koncertek, előadások végeláthatatlan, mégis nagyon jól megszervezett folyamata. Minden megtalálható volt, amit csak az ember meg akart találni. Mindeközben persze a kulcsosház körül zajlott a mi életünk is. Jókat főztünk és ettünk. Mindenki számára maradandó élményt nyújtott Hites Bori isteni lángosa és nagyon jól sikerült gulyáslevese is. Meglett a tábornak a sérültje is – kerékpáros baleset –, aki annak ellenére, hogy segítség nélkül egy lépést sem tett a balesete után, jól érezte magát. És most már nagyon jól van. Marsi Zoli meg a többiek pedig “megépítették” a termbúvár első fürdőszobáját, ami nem volt nagy, és komfortos sem, de legalább létezett, és mindenki meg volt vele elégedve.

De a szórakozás mellett a munkának is időt kellett szorítanunk. Monostorapáti kiállításunk révén bemutathattuk, hogyan is kell megnyitni egy kiállítást. Ezt ugyan mindenki élvezte, de nekünk valahogy nagyobb szórakozás volt, mint azoknak, akik nem értették pontosan, mi is folyik itt (ugyanis ez kívülállók számára nem igazán volt világos).

Aztán volt ám éjszakai túra is, ami abból állt (miből másból), hogy éjjel 1-től hajnali fél 6-ig legyalogoltunk Révfülöpre, ahol éjszakai fáradalmaink kipihenése után fürödtünk a Balatonban, egészen kb. reggel 11-ig, amikor is a part és a tó megtelt üdülőkkel, akik valóságos szardíniásdobozzá változtatták az addig csodálatos tájat. Ezen a napon fogyatkozott meg a táborozók száma, de a jókedv nem veszett el. (Ami azt illeti, én is az eltávozottak közt voltam, de megbízható forrásokból megtudtam, mi is történt ezután.)

A házikót mintha újjávarázsolták volna… Bevakolták ott, ahol a vakolat lepergett, és némi festék is jutott azokra az öreg falakra. Így most ismét úgy tündökölnek, mint amikor újak voltak. Nem is maradt más hátra, mint egy kis művelődés a völgyben. Ugyanis a maradóknak esti programjuk volt a kollektív “művelődés” az e célra ilyenkor ideális falvakban: Monostorapátiban, Kapolcson, Vigándpetenden, Taliándörögdön, Öcsön, és még sorolhatnám, ha lett volna több. Mindenki talált magának bennük valamit, ha nem is feltétlenül a művészeteket… Jó volt. És ez a lényeg.

Bősz Anett